Mivel már nem bírom tovább
A gyötrő kínt, mely rám nehézül;
Mivel szívemből egy lökéssel
A vallomás kitörni készül;
Mivel vonaglik gyáva lelkem
A mámortól, mely átölel;
Mivel az üdv közel, közel van:
— Azért futok most innen el.
Mivel szép vagy, mivel szeretlek,
Emésztő, görcsös szenvedéllyel;
Mivel tenélküled kiégett,
Sötét a lelkem, mint az éjjel;
Mivel halál van, hol te nem vagy,
Hideg halál van, mindörökké;
Mivel csak látni, látni vágylak:
— Azért nem foglak látni többé.
A Polikrátesz gyűrűjének
Zokogja lelkem bús regéjét:
Kell, hogy az istenek haragját
A boldogok remegve féljék,
Én a gyötrelmekért születtem,
Reménytelen jövék e földre;
— Azért halok meg messze tőled,
Lesújtva, gyáván, összetörve.
