Sárhelyi Erika: A világ néha

A világ néha gömbölyű, elfér a kezedben,
Szikrázóan gyönyörű gyémánt az egekben.
Fel-feldobott üveggolyó, kékre festett márvány,
Felhőcsipkés ragyogásban tündöklő szivárvány.

A világ néha ordító, farkasfogú rémség,
Ki nem mondott gondolatban benne rekedt kétség.
Szertefoszló tünde álom, vérszomjas valóság,
Műmosolyba becsomagolt látványos hazugság.

A világ néha egyszerű, néha túl bonyolult,
A szív nem felejti el, mit a tegnaptól tanult.
Ma brokát borul bús lélekre súlyos-feketén,
Fellebbenti könnyű szellő egy új nap reggelén.

Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig