Valami olyan az Isten
— akihez megyek —,
mint itt, előttünk, ez a Tó,
mely, mint tudjátok, teljes egészében
át nem fogható.
De megmerülni benne: jó.
Valami olyan az Isten
— akihez megyek —,
mint egy hatalmas ország.
Talán: Magyarország.
De közületek vajon ki járta be
valamennyi útját,
hegyét meg dombját?
Valami olyan az Isten
— akihez megyek —,
mint a végtelen ég.
Valaki felfedezte, nemrég,
a távcsövét.
Azóta tudjuk: nagyobb messziség
és újra csillag van fejünk felett,
és ha majd lesznek nagyobb távcsövek,
lesznek új napok
és nagyobb csillagok,
lehet.
Valami olyan az Isten
— akihez megyek —,
mint a szemfedő,
mely ránk borul, örökre.
De nem úgy, mint a lenti temető
sárgálló rögje,
hanem mint Kéz — anyánké
vagy apánké — talán,
amikor este magukhoz vontak
a játék után.
Térdükre vettek — és megöleltek,
csak úgy — porosan.
Testvérek, az Isten
— akihez megyek —,
valami — olyan —
Forrás: Lélektől lélekig
