Halálfejű iszonyat mered
rám a sötétben. Keresem
elhagyott, régi emlékeimet,
de nem jő elő egyik sem.
Mint a halálraítélt, állok
a szakadék szélén, várva
a halált, hogy mennybe szállok,
de a várakozás mindhiába.
Magányban maradok még,
akár elszállhat ezer év,
nem mozdul köröttem a lég,
nem jön sehonnan segítség.
Hol vagytok már, régi napok?
Hol vannak az emlékeim?
Mint madarak, úgy elszálltatok,
és még most sincsen senkim.
Forrás: Lélektől lélekig
