Nézd, bársonyos busa potroha hogy remeg,
nyolc csillogó szemében parázsló furcsa láz,
lustán sütkérezik a nyári nap meleg
fényén, és leng mögötte az ingó kusza ház.
Nyugodtan szállhatok, ne féljetek, legyek!
A vágytól elbutítva elpetyhüdt a vadász.
Állkapcsa lóg, s mohón várja a szörnyeteg,
hogy gerjedő hevét már lehűtse kurta nász.
Jön már a hím. Nézd, hogy fut, hogy rohan a falánk!
Dalként felzeng a perc, sajgó gyönyöre mély;
egy napsugár tüzében a háló csupa láng.
A nőstény jóllakott s holtan hull le a férj…
Boldog, kit akkor szúrt át az orgyilkos fulánk,
mikor a vég öröm és gyötrelem a kéj.
Forrás: Lélektől lélekig
