Vérem riadalmának énekeibe
bújtattalak, az irigység halálsápadt, sisakos
harcosai elől, akik sötét szemük
barlangjaiban őrzik a gyilkos kést,
az öröm virágait elpusztító átkot,
amelytől az arcod tájain táncoló
piros sugaras boldogság emlékké halványodna,
s üldögélnél szomorúan a sírás
falai alatt, nem akarom, hogy
tűzben-vonagló éjszakáinkat megkoronázza
fekete töviseivel a bánat,
világra szültek bennünket, kötelező élnünk,
örökké szerelemben, örök átkok homályától
vérem riadalmának énekeibe bújtattalak
Forrás: Lélektől lélekig
