Este volt, idegenben, távol,
tarka, rossz népek jártak és szerettek,
s mi búcsúztunk, szólván így:
ölelkezniök kell a jobb embereknek,
hiszen olyan ritkán lelik meg egymást.
Én őriztelek s őriztél-e engem,
két jobb embernek őrizted-e sorsát?
Nagyon kis boldogság
permetezzett a mi fejünkre.
Talán te voltál, aki megbántad
találkozásunk és bátor vágyad,
a cél-vevésünk s a botor hitünk.
Tudsz-e még hinni?
Próbáld meg s jól lesz: hiszünk.
Nekem a tele-Holdak,
az együtt-nézettek,
szépek lesznek, mert szépek voltak,
s a fogadásunk
nekem ma sem egy utált, ócska folt:
megbolondulnál, ha tudnád,
miket juttat eszembe
a vándor, téli tele-Hold.
Forrás: Lélektől lélekig
