Este lehullsz az ágyra, mint az éjbe
porlik a csillag, mely ragyogni fáradt,
és várj reám, hogy szeress és vigasztalj,
ha megjövök az este szőnyegén.
Szeretjük egymást, ahogyan csak
ma tudnak szeretni és ragaszkodni,
összefonódva, mint imára kulcsolt
két kéz görcsösen az égre feszül;
szeretjük egymást és összesímulunk,
mint szoros ökölben a rémült ujjak,
ahogy a kéz a könnyeket kitörli
a szemből. Ó, mi úgy szeretjük
és óvjuk egymást, mint a száj a nyelvet,
s ahogy a bordák szorítják halálig
a vergődő szívet!
Forrás: kötetben megjelent vers (Váci Mihály művei)
