Kamarás Klára: Valaki volt…

Valaki volt… aki ma nincsen…
Mint kézfogás rozsdás kilincsen,
elmúlt, leporlott mindörökre.

Valaki volt,… ma nincs semerre.
Az éjszaka a szél leverte
az ágakat, miket beoltott.

Valaki volt… s őt én szerettem.
Minden szavát rajongva lestem,
de nincs postás, ki tőle jönne.

Valaki volt… valaki elment…
Ahogy rovom e hosszú termet,
tudom, többé már nem jön vissza.

Forrás: Lélektől lélekig