Egy öregasszony érkezett
Éhes volt mert a kenyeret
Azt megzabálta a hadsereg
Így hát hideg csatorna várta
S azután többet nem is éhezett.
S nem szólt a berki madárka
Immár a lombon csend ül
Fenn a hegyormon alig lendül
A fuvalom.
Majd egy halottkém érkezett
Azt mondta: a vénasszony szimulál
Elásták merthogy éheznie kár
Nem is szólalt többé soha meg
De az orvost nevetés rázta.
És erre se szólt a berki madárka
Immár a lombon csend ül
Fenn a hegyormon alig lendül
A fuvalom.
Majd egy magányos ember is érkezett
Nem volt érzéke a rend iránt
Valami bűzlik, mondta, valami bánt
A vénasszonynak volt a barátja
Kérem szépen, mondta, nem szép, ha az ember nem ehet –
S nem szólt a berki madárka
Immár a lombon csend ül
Fenn a hegyormon alig lendül
A fuvalom.
Azután rögvest egy biztos érkezett
Kezében volt a jó gumibot
Az ember agyát pacallá verte legott
S ez az ember sem szólalt többé soha meg
De a biztos, az ezt kiabálta:
S most hallgat a berki madárka
Immár a lombon csend ül
Fenn a hegyormon alig lendül
A fuvalom.
Azután három szakállas férfi érkezett
Nem egyetlen ember ügye ez, mondták, nem lehet tűrni tovább
S addig mondták, mig nem hangzott a golyók sivitása
De akkor nyű mászott csontjukba a húsukon át.
S nem szólaltak többé soha meg.
S nem szólt a berki madárka
Immár a lombon csend ül
Fenn a hegyormon alig lendül
A fuvalom.
Azután egyszerre sok ember érkezett
Hogy a hadsereggel beszélgessenek
De a géppuska-szájjal beszélt a hadsereg
S ezután nem szólalt egyikük se meg
De nem tünt el homlokuk ránca.
S nem szólt a berki madárka
Immár a lombon csend ül
Fenn a hegyormon alig lendül
A fuvalom.
Azután egy roppant vörös medve érkezett
Nem ismerte a szokásokat, medve létére nem illett ismernie az illemet
De nem volt mai gyerek s jégre vinni nem lehetett
S a berki madárkát bezabálta.
Most szól a madárka és a berek
Érzed a lombon: lendül
S fenn a hegyormon most már zendül
A fuvalom.
Forrás: Kedvesch versek
