Elõbb csak háztól házig verték,
azután ki a faluból.
Most két falu között tétován
hol ide hol oda lohol.
Bátor kutya volt, eleinte
még meg-megkapta a botot.
S nézzétek:
hogy elgyámoltalanodott!
A madártól is félrerebben,
állandó reszketés ina,
foga is már csak azért van, hogy
legyen mivel vacognia.
Szederjes nyelve vizet keres,
megvesz, ha nem talál.
Szája két felén undorítón
vegyül a könny s a nyál.
Sír. Vonyítana, de azt se mer,
hátha meghallja valaki. –
Menti a bõrét céltalanul,
míg bírják vérzõ lábai.
Menti a bõrét céltalanul.
Csak a bõre van, semmi más. –
Hol késel,
irgalmas vadász!?
Forrás: Lélektől lélekig
