https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Szabó Lőrinc – Melletted

    Rosszat nem mondhatsz rám, amit
    meg ne tetéznék;
    katona vagyok katonák közt
    s te vagy a vészfék:
    megállítasz, fogsz, hogy megint
    gyerek lehessek;
    tudom, hogy ma is jó vagyok,
    mikor szeretlek.

    Hogy még bírok embert szeretni,
    magam se értem;
    szidtam a szerelmet, mikor
    róla beszéltem,
    láttam bukásnak, butaságnak,
    esküszegésnek,
    üzletnek, bűnnek, állati
    kényszerűségnek.

    S habzsoltam kéjeit s ez a
    förtelmes étel
    megtöltött annyi csömörrel és
    annyi szeméttel,
    hogy sírtam: két szájjal eszi
    testem az asszony –
    (s mégis ellenség volt, aki jött,
    hogy visszatartson.)

    És most szeretlek, mintha volnék
    megint huszéves;
    tested és lelked porcikái:
    mind kedves-édes;
    kiábrándultságom megint
    gyermeki hit lett,
    mert azzal gyógyítasz, ami
    megbetegített.

    Amikor bennem legnagyobb
    volt már az ínség,
    akkor mutatta meg szíved, hogy
    van még segítség:
    akármennyi a kín s az undor
    akármilyen nagy,
    mind-mind elmúlik csendesen,
    ha te velem vagy.

    A küzdés piszkát nem bírom
    s te vagy a béke,
    háborúimból kivezetsz:
    szeretlek érte;
    utamon a halál felé
    vészfék szerelmed;
    melletted mindig jó vagyok,
    azért szeretlek.

    Forrás: Kedvesch versek – Index.hu

  • Baranyi Ferenc – Az ébrenlét a bátorság

    Éjfélkor a sötét belémlát,
    ilyenkor vallanak a némák,
    és a süketek dobhártyája
    beleremeg az éjszakába.
    Nem könnyű a magunkba-nézés,
    ítélőszékhez önidézés,
    jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól,
    ha ilyen éjszakán elalszol!

    Az ébrenlét a bátorság itt:
    lehurrogni lelked, ha ámít,
    rágondolni, amire nem mersz,
    akármilyen nehéz, keserves,
    büntetni magad röstellt könnyel,
    társ-nélküli, szegetlen csönddel,
    nézni, midőn a képre fény száll,
    amit az éj tükre elédtár.

    Ó én tudom: a gyöngeségem
    legláthatóbb a tükör-éjben,
    s én látom legjobban, hisz éjjel
    magam vagyok rossz számízével.
    Nincs kínzóbb a felismerésnél:
    hazugnak látni, mit beszéltél,
    mondandónak, mit elhallgattál,
    adandónak, amit nem adtál.

    Magam vagyok magam fegyence,
    bíráim legkegyetlenebbje,
    s még az lehet csak, akin látszik,
    hogy éjszakákat áttusázik,
    aki velem éber az éjben:
    legyen bírám s ha kell, pribékem,
    de megítélni hogy merészel,
    aki nyugodtan alszik éjjel?!

    Legyen a bírám talpig ember,
    magát-vizsgáló becsülettel,
    s ítéljen el, egyazon szinten,
    mint embert ember, istent isten,
    mint ön-legyőző ön-legyőzőt,
    miként legyőzöttet legyőzött,
    de sárga törpék tű-sisakban
    ne mocorogjanak alattam.

    Ha számonkérő éjben alszol:
    jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól!
    Bár nehéz a magunkba-nézés,
    ítélőszékhez önidézés,
    de áldozzunk ennyit magunknak,
    kiéjszakázott igazunknak,
    s azoknak, akik tisztelettel
    úgy neveznek minket, hogy ember.

    Forrás: Kedvesch versek – Index.hu

  • Berda József – A húsleves dicsérete

    Ragyogj szemem, csordulj ki nyálam az örömtől:
    az ízletes húslevest tálalják, íme, eléd.
    Nézd csak, mily aranysárgán csillog, mily
    orrcsiklandó szaga van! S az íze! A mennyei íz!
    Abban van aztán a lélek! Ez kell neked igazán! –
    Érzed-e, mondd, a velős csont, az illatos-ízes
    zöldség, s a még fűszeresebb gyömbér testet-lelket
    gyógyító erejét? – Csak ezért érdemes élni még, hidd el,
    csak így tudsz nemesebb dolgokra figyelni, különben
    kedve-vesztett fogatlan kutya vagy, ki mindenkit
    mérgesen megugat s a legszebb sonkafalatra sem kíváncsi.

    Forrás: Kedvesch versek – Index.hu

  • Fodor Ákos – Egyetlen percem

    egyetlen percem
    sincs, amit elcserélnék
    egy másik percért

    Forrás: Kedvesch versek – Index.hu

  • Fodor Ákos – A látvány

    Létem Mosolya
    minősülhet szemedben
    hülye grimasznak

    Forrás: Kedvesch versek – Index.hu

  • Fodor Ákos – Beköszöntő

    Ne terítsetek.
    Ne bontsatok ágyat. Csak
    búcsúzni jöttem.

    Forrás: Kedvesch versek – Index.hu

  • Fodor Ákos – Rondó

    mert aki Téged megtalált, életet talált.

    elvetted tőlem a halált
    és adsz helyette életet
    napról-napra; napról-napra
    köszönöm és bocsátom meg neked,
    hogy elvéve tőlem napról-napra
    a jól megérdemelt halált

    – adsz béke helyett örömet:
    veszendőt az örök helyett,
    elvéve tőlem a halált

    Forrás: Kedvesch versek – Index.hu

  • Fodor Ákos – Ima

    Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
    átléphetsz rajtam bármikor
    oda, ami csak mi vagyunk. És kiléphetsz onnan
    bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz,
    érintésedre –
    nyílóan, könnyen, zajtalanul.

    Forrás: Kedvesch versek – Index.hu

  • Fodor Ákos – Ne adj igazat

    Ne adj igazat.
    Neked túl sokba kerül;
    nekem meg épp van.

    Forrás: Kedvesch versek – Index.hu

  • Fodor Ákos – Kavafisz-visszhang

    legalább egy ízben el kell menni,
    messzire kell menni minden
    szerető szem elől; le kell hűteni
    szívek kölcsönös lobogását, épp a leg-
    melegebb szívekét – másként
    hogyan is volna kívánható, hogy aki
    térdén lovagoltatott, stb.: egykor
    bájoshibás személyedet apránként elfogadja,
    más-ként?
    Mesterlegény, – ha lány vagy is –
    mennél messzebbre! (Úgyszólván közömbös:
    kikkel, hol, mit tanulsz. „Tanulsz”-e.
    Vissza kell jönnöd, hogy itt lehess.
    És ha szíved töröd össze – ímmár: megint –
    akkor is. Akkor ezt tanultad. Elég szív-
    törős az egész.
    Csak az a fontos: mennél messzebbre
    s legalább! egy ízben.) El kell menni

    Forrás: Kedvesch versek – Index.hu