az a sírás várjon. Várnia kell.
Sokáig, akármeddig, nem tudom.
Az isten verje meg lépteid
nyomát. Lábaidra,
lábaidra vigyázzon
Forrás: Szeretem a verseket
Szerző: Mária Németh
-
Fodor Ákos: IMA
-
Áprily Lajos: Új cinkeszó
1
Köd és mínusz tíz. Február.
De az a “kicsicsűr”-madár
nagyvígan fittyet hány neki
s pici gitárját pengeti.
Nem lát eget, nem lát napot,
nem érez olvadás-szagot,
köd gomolyog, köd tornyosul,
tollára permetegje hull,
de ő csak szól, csak zöngicsél.
Ki bátorítja, mire vár?
Alusznak még a vak csirák.
Azt várja tán, hogy egy bohó,
kíváncsi és hamarkodó
avar-takarta hóvirág
csukott szemét kinyissa?
Kicsi madár,
te drága, drága optimista!2
Tudom, megnő s megárad majd a fény,
pacsirtát röppent ég felé a rét,
dalok fakadnak zöld ágak hegyén
s hallom völgyünk wartburgi versenyét.
Aranymálinkó, nyaktekercs, rigó,
kakukk, pintyőke, gerle versenyez:
a növekedő fényben ragyogó
új forradalom ujjongása ez.
Olyankor hallgatsz, éber cinkeszó,
s ha szólsz, a hang a nagy koncertbe vesz. –
De te voltál az első hírhozó,
te zengted itt,
hogy elmúlnak tirannusok, telek.
S míg a világköd foszlását lesem,
kicsi madárkám, így köszöntelek:
bátorítóm, poétám, váteszem!Forrás: Lélektől lélekig
-
Áprily Lajos: Zempléni táj
Juhok, tócsák és zöld, zöld – mennyi rét!
Túl hullámos, kúpos hegyek kísérnek.
S az álom éjjel zsongást hoz, zenét:
a ritmikus vulkán-csúcsok zenélnek.Forrás: Lélektől lélekig
-
Reviczky Gyula: A fény
A fénytől kérdé egykor az erő:
Mondd, nem unatkozol, semmittevő?
Mit én építek vagy, ha kell, lerontok,
Te csak szemléled s nincsen semmi dolgod…
S felelt a fény: Hol én hiányzom, ottan
Erő hiába működik: kaosz van.Forrás: Lélektől lélekig
-
Teller Ede: Minden este várlak
Minden este várlak.
Nem kell hogy siessél.
Tudom, hogy lassan jössz.
Hisz régóta várlak.
Mindenkihez eljössz.
De nem várt még senki
Ennyi reménységgel
Ennyi nyugalommal
És ha fájt az élet.
Tudom, hogy majd egyszer
Jóságos kezeddel
Minden bajt elsimítsz.Forrás: Lélektől lélekig
-
Vészi Endre: Arcod égtájai
Te vagy nekem a messzenyíló reggel
s a Duna szürke szemed folytatása
szíved fölé feszül a hidak rácsa
s a trópusi ég arany lemezekkel.Egy mozdulatod: házsorok a Napban
s két fényszalag – kinyúló karjaid
derekad körül arany utca csobban
talpad alatt millió fény – kavics.A könyvtártermek hűvös csendje vagy
éveim szótlanul lapozgatod
kezedben cserzett, sárga könyv vagyok
elfutó soraimnak rendje vagy.A képbehajló lomb Te vagy, virágzó!
S már mennyi éve, lombom s górcsövem
Te fölémhajló arc, kíváncsi szem:
romjaim fölött világoskék zászló.A távolléted, az is csak Te vagy
a távozásod, az is közelít
ha gyanúsítasz, s arcod – a szelíd
vádolva ég – hálómban fennakadsz.S ezüstpénzeid fényért kiabálnak
és nem szabadulsz bezárt ujjaimból
mert belül vagyok, s ha menekülsz,
újból Te futsz utánam, én mögötted állok.Forrás: Lélektől lélekig
-
Csukás István: Mint rezgő húr
Mérem magamban a felnövő szerelmet,
mint érzékeny műszer jelez földszínéig
felvirágzó ércet: érzékeim feléd
hajolnak, szelíd törvények igézik.Motoz az ujjam: érzi a hajadat még;
tükrök közt vergődő fény: szemem szemed foglya,
ráégettél már s téged lát mindenben,
s a világot újra bűvkörébe fogja.Most csak csöndes szavakat dob fel a lélek,
s mint rezgő húr, őrzi a pendítő ujjat.
Mérem magamban a felnövő szerelmet,
s a megtért világot, a szebbet, az újat.Forrás: Lélektől lélekig
-
Wass Albert: Mert nagyon szeretlek
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
És én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.Forrás: Lélektől lélekig
-
Vlagyimir Viszockij: Menyasszonyom becsülettel elsirat majd engem
Menyasszonyom tisztességgel elsirat majd,
Adósságaimat barátaim megadják
És helyettem mások dalolnak minden dalt,
S még ellenségeim is isznak egyet rám.Nem adnak kezembe többé jó könyveket,
Szakadt vén gitárom húr nélkül lóg,
Nem szállhatok többé se följebb, se lejjebb,
Nem süt reám sem a Nap, sem a Hold.Nem engednek szabadon, jogom sincs hozzá,
Faltól falig járkálhatok én,
Nem léphetek soha sem balra, sem jobbra,
A rácson túl az ég – csak az az enyém.Azt álmodom, hogy lakatomat leveszik,
És hogy visszaadják gitáromat,
Ki vár otthon, hogyan ölel át,
Ki énekel majd, és milyen dalokat?ford. Földes László
Forrás: Lélektől lélekig
-
Károlyi Amy: Az érdemes
Évmilliókat átbolyongva
ezért, ezért kellett születnem,
egy cseppnyi esőkoppanásért
mitől a fűszál meg se rezzen,ezért, ezért volt érdemes,
a többi mind csak ráadás,
túlméretezett képkeret
előkészület, megszokás,a többi előszó és magyarázat,
csillag alatti jegyzetek,
de a középen az a szó
átüt koporsó fedelet.Az a szó, mi is lehetett,
vagy szín volt, hangba forduló,
csak tudnám. Vagyis jól tudom,
az érdemes volt az a szó.Forrás: Lélektől lélekig
