https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • óth Árpád – Újév reggele

    Véget ért a
    szilveszter-éji szender.
    Felkelne az ember.
    De nem mer.

    Mert jön a kenetes
    basszusú szemetes.

    És jön a gyászos
    szopránú gázos.

    Jön a májfoltos
    sarki boltos.

    Sőt, jön a bordó
    orrú levélhordó.

    Jönni nem restel
    hajlongó testtel
    uram s parancsolóm:
    a házmester.

    Vele jön nyájas kibice,
    a vice.

    Jő, és belém kíván sokat
    a nő, aki rám mosogat.

    Jön vidáman a szabószámla,
    s arcáról a bőr le nem hámla.

    Jön bús, fekete sál alatt
    a temetési vállalat.

    S jön az olcsóságmentes
    hentes.

    És buékot nyihogat, ó,
    minden páholynyitogató.

    Fiákeres és ószeres
    reám borulnak: ó, szeress!

    És jön emez, és jön amaz,
    és jön háromszor ugyanaz.

    S jönnek tizezren.
    S ájultan fekszem.

    S tolongnak vadul
    az ágyam körül,
    s direkt mind az én
    újévemnek örül.

    Nyüzsögnek zsúfolt rendben
    a széken, asztalon, kredencen
    és a sezlongon.

    És keresztül a sok tolongón
    hozzám jutni alig tud a
    guta.

    1913.

    Forrás: www.eternus.hu – Tóth Árpád versei

  • Tóth Árpád – Gordonkás elégia

    Casals Pablo –
    gordonkaművész, amint tetszik tudni,
    s a Bikában játszott a gordonkáján.
    Nos, és oda alig tudtam bejutni,
    mert zsúfoltig gyömöszölte a termet
    a sok-sok debreceni zeneértő
    s a sok művelt kisasszony,
    ki otthon a zongorán zenesértő.

    Casals Pablo –
    gordonkázott is nekik, ahogy illik,
    oly szépen s tébolyítón,
    hogy attól már a zsebben bicska nyílik.
    De mostan nem is ez a fontos – ácsi!
    Ellenben volt ott egy bácsi,
    akin sehogy se látszott hatás.

    Engem, ki magánszorgalomból
    széplélek stb., szóval smokk-úr vagyok,
    ez a bácsi direkte meghatott,
    s megszólítottam: Ahh, uram,
    túlfinomult lény, eszményi barátom,
    kiből, mint a sós kutakból Parádon,
    keserű bölcsesség spriccel szomorúan,
    én értem Önt!
    Ugye, e zene bármily fene-fínom,
    már meg nem indíthatja Önt? Ön kínon
    s gyönyörön túl van, Ön egy felsőbb magasság
    rezignált régióiból gőggel tekinti,
    mily betanult s színlelt pózzal legyinti
    a műgyönyör ütemes remegésére
    e szép hölgyek fején a sok-sok frizuralaskát?

    A bácsi most rám megütődve nézett,
    s szólt: Fene enné az egészet,
    de én még, uram, nem vacsoráztam,
    s nőm őnagysága miatt itt kell lennem,
    s nem lehet ennem,
    s azt kell hallgatnom, míg e társaságot
    Casals gordonkájáért eszi a frász itt,
    hogy közben a gyomrom, a gyomrom
    nekem belépti díj nélkül is
    gordonkázik.

    1911.

    Forrás: www.eternus.hu – Tóth Árpád versei

  • Arany János – Haja, haja, hagyma-haja

    Haja, haja, hagyma-haja,
    Sír a leány: mi a baja?
    Kicsi a lyány, mint egy bögre:
    Nagy szerelem teszi tönkre.

    „Veszett is vón’ hagyma földbe’:
    Nem könnyezne szemem tőle!
    Veszett vón’ az úrfi Pesten:
    Nem verne így az Úristen!”

    1877. november 7.

    Forrás: www.eternus.hu – Arany János versei

  • Fazekas Mihály – Még gyertyám el nem oltottam…

    Még gyertyám el nem oltottam,
    tisztát akarván venni,
    mantlizsákom felbontottam,
    s mellém találám tenni.

    Hát egyszer lassú mozgással
    szobám ajtaja nyílik,
    s rajta csendes suhanással
    egy rózsaszál benyílik.

    Hogy magamat aludtattam,
    lábujjhegyen lépeget,
    Ruszánda megáll felettem,
    s rám csókokat hintet.

    Amint pillám közt sejtettem,
    felém kezdett hajolni,
    ugyan miket érezhettem,
    ki ne tudná gondolni?

    Tovább magamat hogy titkolnám?
    Karom kiterjesztettem,
    s amint magamhoz kapcsolnám,
    az ágyról leejtettem.

    Én leugrottam megrettenve,
    hogy felkapjam lyányomat.
    Mit kaptam fel, felserkenve?
    Veres mantlizsákomat.

    Forrás: www.eternus.hu – Fazekas Mihály versei

  • Karinthy Frigyes

    Így írtok ti

    Sértő Kálmán: Tanyai mozikép pünkösdre

    Puliszkahámozó nénike mozgatja lefcses térgyit
    legénytriasztó szoknya-búbja alatt,
    mászik a falon rózsalángszínű poloskaszuka,
    édeset nyáladzik torkában a finom vérfalat.

    Istensajtér köpül lelkembül írósvajat,
    felhőcsimbókot ellett a bozontos, szőrös ég,
    nem bírom tovább, megöl ez az átkozott
    cikornyátlan paraszti tőrülmetszett egyszerűség.

    Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei

  • Karinthy Frigyes

    Így írtok ti

    Gyóni Géza: Azon az éjjel

    Azon az éjjel
    az ágyúk össze-vissza vertek,
    azon az éjjel
    lángfényben úsztak mind a kertek.

    Azon az éjjel
    dörgött a harc egész világon,
    azon az éjjel
    reád gondoltam, szép virágom,

    azon az éjjel
    lángolt Homonna és Verseg,
    azon az éjjel
    olvastam és írtam egy Kosztolányi-verset.

    Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei

  • Karinthy Frigyes

    Így írtok ti

    Ady Endre: Leköpöm a multat

    Leköpöm a multat,
    A lélek-pókot, a cudart,
    Leköpöm a lelkemet is,
    Mert visszanyihog a multba.

    Én vagyok Máté király.
    Én vagyok Máté király.
    Holdfényes, szelíd arcom.
    Belelobog a nagy éjbe.

    Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei

  • Karinthy Frigyes

    Így írtok ti

    József Attila: Pünkösdi kolbász

    Mennyei kolbászok
    döfölődtek szívesen,
    gyémántlencsét rágott
    két fúrása szívemen.

    Hóttig heverészek,
    egyszer se hibázok,
    hótom után angyalokkal
    vígan parolázok.

    Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei

  • Karinthy Frigyes

    Így írtok ti

    Gellért Oszkár: Amint a karod fölemeled

    Amint a karod fölemeled,
    mennyi bidres-bodros szövet
    hull vissza, mint egy zuhatag,
    és milyen finom kis pihék
    pelyhedzenek a könyöködbe.

    A könyököd kinyögöd,
    és szívembe könyökölsz – au!
    Au – vau! Miau!

    És milyen fehér vonal emelkedik,
    amint karod fölemeled,
    emelkedik, csavarog, terjed
    a könyöködtől a kisujjad körméig,
    a kisujjad körmétől megint vissza,
    a kisujjad körmétől visszáig,
    amint a karod fölemeled,
    a könyöködtől a kisujjad utolsó percéig.

    Tizenöt centiméter.
    A kisujjadtól a könyöködig tizenöt centiméter.
    Összesen harminc centiméter.

    És hogy rezegnek a szálak,
    és kicsi pelyhek szurkálnak szíven.

    Amint a karod fölemeled,
    hogy fejemhez vágd a levesestálat.

    Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei

  • Karinthy Frigyes

    Így írtok ti

    Erdélyi József: Piros Pünkösd

    Kecskerágó piroslik
    Márgagödör alján,
    Verem itt a rigmust, mint egy
    Cölöpverő talján.

    Pünkösdnapra meglesz,
    Barna kislány várja,
    Ha megkapja, csecsebimbós
    Kebelére zárja.

    Talpra barna kislányt
    Tenyeremen vittem,
    Rabok legyünk vagy szabadok,
    Ez a kérdés itten.

    Volt valami Sándor,
    Nem lehet ezt bírni,
    Nem olvastam, s nem is tudok
    Olvasni, csak írni.

    Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei