https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Karinthy Frigyes

    Így írtok ti

    Illyés Gyula: Költő pünkösdi éneke

    Lankákon ballagok, alattam a szürcsölő trágya-
    leptе jó Föld szuszog, ballag velem, lép
    nagyokat, öreg paraszt, botjára is támaszkod-
    va, integet felém, ahogy járok rajta
    kedvesemmel, olyan ez a homok, amin
    járok, dunántúli magyar föld,
    ráncosarcú, nagy-bajuszú, csipásszemű
    öreg, hümmög és krákog és köp,
    és ahogy ballagunk, billegünk,
    megállok, nem veszi észre,
    és kiballag ballagó lábam alól,
    és továbbsétál, és én a levegőben maradok.
    És nézek utána: nyetenye, riska hé,
    hová szaladsz, de nem fordul meg,
    így vádolok, kaszálva a légben,
    pünkösdre virradó magamtermette szarkaláb.

    Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei

  • Karinthy Frigyes

    Így írtok ti

    Kemény Simon: Lábaim

    Mily vörösek, mint égő rubinok,
    És sárgák néha; harsogó topáz.
    Hidegben félve, kéken kéklenek,
    És a halál háttérben orgonáz.

    A rémület most zöld opálszoba,
    Rohadt agyamban szűköl és gügyög.
    Fekete sávok közt a sárga hold,
    S kacag a zöldszemű Rém: a Bütyök.

    Néha emelem, néha leteszem,
    Néha leveszem, néha ráhúzom,
    De többször leteszem, mint emelem,
    És többször rajthagyom, mint lehúzom.

    Szegény, nehéz, bús lábak, néha
    Borzadva révedek felétek,
    Ha föllázadnátok egy éjjel,
    S amikor alszom: megfürdenétek.

    Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei

  • Karinthy Frigyes

    Így írtok ti

    Gyóni Géza: 1914…

    Mégis huncut az orosz,
    Megvan benne minden rossz,
    Mégis huncut az angol,
    Gonosz úton csatangol,
    Mégis huncut a talján,
    Ott a nagy hegye alján,
    Mégis huncut a francia,
    Nincs benne garanica,
    Mégis huncut a román,
    Béka terem a nyomán.

    Csinom Palkó, Csinom Jankó,
    Csontos mündungszdeklim,
    Szép, selymes gázbombám,
    Dali Hubitz-ágyúm,

    Nosza rajta, jó katonák,
    Igyunk egészséggel,
    Menjen haza kiki gyorsan
    Szép Urlaubscheinjével.

    Hej, Ocskay, Bercsényi,
    Kurucok híres vezéri,
    Pflanzer-Baltin!

    Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei

  • Karinthy Frigyes

    Így írtok ti

    Gyóni Géza: Talpra magyar

    Talpra magyar, hí a haza,
    Itt az idő, most vagy soha.
    Rabok legyünk vagy szabadok?
    Ez a kérdés: válasszatok.

    A magyarok istenére
    Esküszünk,
    Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.

    És most jön a vicc:
    Hallgassatok ide, Panni, Jóska, Róza –
    Fenti verset nem Petőfi Sándor írta,
    Hanem Petőfi Géza.

    Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei

  • Karinthy Frigyes

    Így írtok ti

    Bródy Lili: Fiatal pesti lány Pünkösd reggel

    Én nem tudom, szoktál te is, ugye, fiatal pesti lány
    úgy sétálni fiúddal a liget szélén,
    és lóbálni olcsó Filtex-ruhában a kezed,
    és kérdezni: nade igazán, ugye szeret Bélus,
    csak mert tudod, hogy a Bélusok szokták szeretni
    a fiatal pesti lányt, akivel sétálnak a liget szélén,
    de a Bélusok aztán elmennek a hivatalba,
    és ottan mondja a főnök: kivel sétál maga
    a liget szélén, Csekélyfizetésű Béla úr?
    És Csekélyfizetésű Béla úr azt mondja:
    Ó, semmi, főnök úr, nehogy azt higgye,
    hogy házasodni akar csekély fizetésre,
    és mire a hivatalcsengő hat órát csenget, háromszor,
    megtagad téged Filtex Manci,
    és te mész és ábrándozol, és eszedbe jut édesanyád.

    Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei

  • Karinthy Frigyes

    Ady Endre: Törpe fejűek

    Nem dolgozni jöttem ide
    Nem dolgozni jöttem ide
    Törpe-fejű, mit akarsz tőlem?

    Nehéz munka az enyém
    Nehéz munka az enyém
    Mi vagyunk az Új Undokak.

    De jött hozzám egy törpe
    De jött hozzám egy törpe
    S kérdezte, mit akarok?

    „Ti vagytok az Új Undokak
    Ti vagytok az Új Undokak
    Menjetek dolgozni ti is.”

    Felgerjedt szittya vérem
    Felgerjedt szittya vérem
    S rászóltam Törpe-fejűre:

    „Hát maga megbolondult,
    Hát maga megbolondult,
    Hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?”

    Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei

  • Gárdonyi Géza – A cica

    A cica szép kis fehér állat,
    de boszant engem szüntelen.
    Én csupa illem vagyok nálad:
    ő rád ugrik, a szemtelen.

    Én a kezed se merem fogni,
    fülét ő kebledhez feni,
    s amire nem mernék gondolni:
    bajszát orcádhoz dörzsöli.

    Én szólok, mint az Illem-könyve;
    ő meg szép nyakadhoz dőlve
    mormolgat, mint egy vén szerelmes.
    S amíg a méreg engem csikland,
    szemed reám édesen pillant,
    és mondod: „A Micó… ugye kedves?”

    Forrás: www.eternus.hu – Gárdonyi Géza versei

  • Zajzoni Rab István – Égig ugrándozik lelkem

    Égig ugrándozik lelkem,
    Olyan nagy az én örömem;
    A nap is ma jobban hevít,
    Lelkem nagyobbítja hevít.

    Örvendek. És mért örvendek?
    De hogy is ne? minden szentek!
    Azt hittem: van egy krajcárom,
    Zsebbe nyúlok, hát van három!

    Forrás: www.eternus.hu – Zajzoni Rab István versei

  • Kaffka Margit – Felelet

    Szekeres Katóka kedden, éjféltájban
    sír, zokog magában, magányos szobában.
    Maroshegyi posta hozta a levelet:
    „Szombat este óta nem törődöm veled!”

    Feltükrözi a nap a maroshegyi tóba,
    töröli a szemét Szekeres Katóka.
    Könnyű, sebes szóval írja a levélbe:
    „Megcsaltalak, rózsám, még csütörtök délben.”

    190?

    Forrás: www.eternus.hu – Kaffka Margit versei

  • Móra Ferenc – A patkó

    Bánata van Lacikának,
    panaszolja fűnek-fának:
    nem ül többet hintalóra,
    mit ér az, ha nincs patkója?

    Nagyapóka azt ajánlja:
    ezüstpatkót veret rája.
    De csak tovább sír-rí Lackó,
    nem kell neki ezüstpatkó.

    „Aranypatkó kell a lóra!”
    Nyugtatgatja nagyanyóka,
    de csak tovább sír-rí Lackó,
    nem kell neki aranypatkó.

    „Gyémántpatkó legyen rajta!”
    Édesapa cirógatja.
    De csak tovább sír-rí Lackó,
    nem kell neki gyémántpatkó.

    Fordul egyet édesanyja,
    mosolyogva ölbe kapja:
    „Mondanék én egyet, Lackó,
    nesze, egy kis mákos patkó!”

    Nekividul erre Lackó,
    kezébe a mákos patkó.
    Fölpattan a paripára:
    „Gyí, te Csillag, Kisvárdára!”

    Forrás: www.eternus.hu – Móra Ferenc versei