https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Móra Ferenc – Volt nekem

    Csalimese

    Volt nekem egy fakó lovam,
    haja-hajdinárom,
    mikor az a nagy hó esett,
    ráültem a nyáron.

    Gyí, pej lovam! Repült is a
    deres, mint a sárkány,
    fél araszttal sebesebben
    az ólommadárnál.

    Gyí, te hóka, meg se álljunk
    hetedhét országig,
    kerítetlen kerítésig,
    kerek tó sarkáig.

    Ott azután szürke lovam
    fejem alá kaptam,
    legeltetni legelőre
    nyergemet kicsaptam.

    Nem volt egy csöpp alhatnékom,
    mégis fölébredtem:
    egér ette meg a lovam,
    farkas meg a nyergem.

    Odajött egy juhászlegény,
    eltátotta száját,
    szedte, vette szűrujjából
    fűzfa furulyáját.

    Furulya a juhászlegényt
    fújja, fújja, fújja.
    Mese, mese – mondja tovább,
    aki jobban tudja!

    Forrás: www.eternus.hu – Móra Ferenc versei

  • Lauka Gusztáv – Rózához

    Rózám, midőn megláttalak,
    Szépnek, jónak találtalak,
    Csupán egy volt hibád,
    Hogy ritkán szólt a szád.

    Felnyitottad rózsaszádat
    Jóvá tenni e hibádat,
    S felkiálték: egy hibája,
    Hogy most mindig jár a szája.

    Forrás: www.eternus.hu – Lauka Gusztáv versei

  • Benedek Elek – A páva és a liba

    Felöltözött a páva
    Szép, csillogó ruhába,
    S amint szokott, kevélyen
    Sétál künn a napfényben.

    Egy libácska meglátja,
    Utána is kiáltja:
    „Nézzétek csak a pávát!
    Nem mosta meg a lábát.”

    Forrás: www.eternus.hu – Benedek Elek versei

  • Greguss Ágost – A tömeg tetszése

    Egyszer, nagy szónok Phókiónnak
    Úgy éljeneznek, úgy tapsolnak,
    Hogy a hatásra csak elámul,
    S aggódva kérdi barátjátul:
    – „Jaj, mit mondott!
    Ugy-é bolondot?”

    Ha oktalan lel jót a bölcs szavában,
    Kétkedni kezd a bölcs önön magában.

    Forrás: www.eternus.hu – Greguss Ágost versei

  • Reményik Sándor – A szépség próbája

    Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe,
    Mint aranyfelleg alkonyati égre.

    Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
    Örvényes, néma, feneketlen mélyről.

    A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
    A könnycsepp igazolt és ragyogott.

    Úgy ragyogott, mint egy gyémántpecsét,
    Átragyogta a költő kételyét.

    A költeményen és a könnyön át
    A Szépség találta meg önmagát.

    1922. április 8., Hajós Ivánnénak

    Forrás: www.eternus.hu – Reményik Sándor versei

  • Greguss Ágost – A róka két szava

    A róka ki, egy álarcot meglátva,
    Boszúsan fölkiálta:
    – „Be szép pofa, de nincsen ám agya!”

    Midőn oly női arcot lát vala,
    Amelynek úgy be volt mázolva bőre,
    Hogy majdnem álarc lett belőle,
    Még bosszúsabban így szólt a hamis:
    – „Be rút pofa! Pedig van agya is!”

    Forrás: www.eternus.hu – Greguss Ágost versei

  • Greguss Ágost – Véleménykülönbség

    Azt állította Kurta Pista egyszer:
    – „Nincs rútabb, mint a hórihorgas ember.”
    Amire azt felelte Hosszú János:
    – „A babszem ember legfőképp hiányos.”

    Mit bizonyít ez a feleselés?
    Hogy önmagának mindenik csecsés.

    Forrás: www.eternus.hu – Greguss Ágost versei

  • Szabó Lőrinc – Karácsonyest, nyugalmas este…

    Karácsonyest, nyugalmas este,
    szemünk a friss havon mereng;
    és lelkünk bánattal övezve
    ki tudja, merre, merre leng?

    – A szél kint a havat kavarja,
    és trombitálva jár a tél;
    a lelkünk félve gondol arra,
    ki tőlünk most oly messze él…

    Karácsonyest. – Egy drága könnyben
    ó, mennyi boldogság van itt!
    A gondolatunk messzeröppen
    és lelkével ölelkezik:

    – elcsöndesül az ég haragja,
    csillag ragyog, elült a szél,
    és lelkünk áldva gondol arra,
    ki nemsokára visszatér…

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Zelk Zoltán – Karácsonyi ének

    Nem alszik még kis Jézuska,
    lágy szalmában fekszik ébren.
    Három csillag áll fölötte,
    mosolyogva fönn az égen.

    Szól egy csillag két társának:
    „Nem mennénk le Jézuskához?
    Melegítsük, hátha fázik!…
    Keljünk útra jászolához.”

    Így beszélnek, jődögélnek
    égi útról, földi útra.
    Kis Jézuska jászolához
    visz a három csillag útja.

    És odalent már az ajtón
    fűszállal kis bárány tér be,
    s így szól: „E füvecskét hoztam
    én Jézuska örömére.”

    S jönnek lepkék édes mézzel,
    jön a szellő virágporral,
    jönnek a három királyok,
    s jönnek pásztorok nagy bottal.

    Mosolyogna Jézus rájuk,
    de alszik már, nincsen ébren.
    Három pásztor őrzi álmát:
    három csillag fönn az égen.

    Jönnek messzi földről népek,
    hoznak nótát, hoznak kincset.
    Erdő, porszem súgja vélük:
    „Megszületett, ím, a kisded…”

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Pilinszky János – A fényességes angyal is

    Emlékezés egy világháborús karácsonyra

    Az égbolt elsötétedett.
    S akár a végítélet
    zord fellege tört volna ránk,
    a föld is oly sötét lett.

    Gyermekszívünk is oly nehéz!
    A házak és a kertek,
    az egész törékeny világ,
    éreztük, velünk reszket.

    Aztán a roppant csöndön át,
    puhán és észrevétlen,
    a hangtalan meginduló
    és puha hóesésben,

    akár a fényes pelyhek is
    vigyázva földet értek,
    a fényességes angyal is,
    ő is a földre lépett.

    Forrás: Szeretem a verseket