E melltű gyöngye – régi képbeszéd –
Beteg kagylónak kincsét képezé.
Szivem a lázas, szenvedő, beteg.
Gyöngyhez hasonló kincset rejteget.
Ezzel viszonzom én ajándokod’.
Gyöngyös melltűért gyöngy kis dalt hozok.
A kis melltű talizmánom leszen:
Tudnillik, mig zálogba nem teszem.
Forrás: Vers mindenkinek
Sürgő vásár a kebelem,
Áru benne a szerelem,
Nem eladó senki másnak,
Csak annak a szép juhásznak.
Székely nemes lánya vagyok.
Nem kapálok, nem aratok,
Szegény az a juhász legény,
Még is csak őt szeretem én.
Édes anyám, mit fenyegetsz?
Látom engem te nem szeretsz;
Nem kell nékem komiszáros,
Szép juhásszal leszek páros.
Forrás: Vers mindenkinek
A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A múltak májusába,
Mely csupa szerelem.
Az én holt ifjúságom
A legszebbik halott,
Az én holt ifjúságom
Vígan föltámad ott.
Az én tűnt édenkertem
Csupán neked terem.
Az én tűnt édenkertem
Az első szerelem!
Forrás: Vers mindenkinek
Lyány ült a hold fényében,
Felé ment a legény,
Lyány függve kétségében,
Örömben úszva én,
Várt és körűltekintett,
Meglát, remegve intett,
S elömlék kebelén.
“Lyány, ó leány ha csenddel
A másik éj is int,
Lopvást, lopvást jövend el
A boldog pár megint!”
Nem szólt, csak elpirúla,
Mosolygott s rám simúla,
S csókokkal öszvehint.
“Menj ó legény, röpdeznek
Hajnal fúvalmai,
S ott benn fölébredeznek
Anyám s leányai.
Jöttem, de szívszorúlva.”
S zengtek, de rám borúlva,
Búcsúszót ajkai.
Itt állok a szabadban,
A nap csendben jön fel,
Az árnyas boltozatban
Csalogány énekel;
S mélyében kebelemnek
Szelíd dalok teremnek,
S szívem dobog s tüzel.
Álmosd, 1815. január 1.
Forrás: Vers mindenkinek
Nem száll álom a szememre,
Gondolok szép kedvesemre,
Nem egyéb a gondolatom,
Minthogy őt mikor birhatom?
Pofon csapott özvegy élet,
Komád vagyok, tán azt véled?
Vidd pokolba komaságod,
Szeretem a házasságot.
Gyönyörű lesz az én felem,
Csupa lángoló szerelem,
Nem is holmi idegen faj,
Hanem tiszta vérű magyar.
Szeretem is én a lelkét,
Mint az ég csillaga sergét,
De nem adnám sem az égért,
Sem csillaga ezeriért.
Sokat még minek beszélek?
Én test vagyok, ő meg lélek;
Nincs életem, halál vagyok,
A mig lelket nem birhatok.
Forrás: Vers mindenkinek
Ha kimegyek az utcára,
Rá-rá nézek sok szép lányra,
Mind mosolyog a lángadta,
Szerelem a gondolatja.
Hja, ilyen világot élünk,
Cseppig elsatnyult a vérünk;
A szerelem édenében
Hervadt virág a szemérem.
Hogyha ez igy megy sokáig,
Elgyöngülünk mind egy lábig,
S majd valami marha csorda
Bele aggat szarvaiba.
Forrás: Vers mindenkinek
Telve kékes ibolya,
Rózsa, szekfű, rozmarin
Illatos virágival:
Kedvesemnek karjain,
Ugy szeretlek kis kosár!
Vagy ha benned rejtve már
Szép kezétől a levél,
Melyet adna is, nem is,
Mert szeret bár, ah de fél,
Ugy szeretlek kis kosár!
Akkor is, ha kék eper,
Szamócával vagy tele,
S kinálgatva nyújt felém
A kedves lány hókeze:
Ugy szeretlek kis kosár!
Vagy midőn hallgatva köt,
S benned a gyors gombolyag,
Mint egy kis fehér cica,
Játszva hömpölyög, szalad:
Ugy szeretlek kis kosár!
Jaj de hogyha birni őt
Szívem édes vágyra gyúl,
S kérelmemre téged ad
Gyász-üresen válaszúl:
Nem szeretlek kis kosár!
Forrás: Vers mindenkinek
Egy tűz van csak erős, és egy víz árja hatalmas,
Mely sziveket gyújt, mely szívbeli lángokat olt:
Mindkettőt szemeidbe, o némber! az istenek adták:
Mennyei szikra amaz, mennyei harmat emez.
Forrás: Vers mindenkinek
“Volt egyszer.” Bölcs Marunról
Szól ez együgyü ének.
Legendás Eufrát körül
Ő tudta a legszebb meséket.
Ifjú, szerelmes sejkek
S vágyó, szűz asszony-rózsák,
Minden ékes szerelmi kert
Marunnak fizette adóját.
S jött Bajla, buja asszony,
Marun szemébe nézett.
“Volt egyszer.” Tovább mondani
Nem tudta soha a meséket.
Forrás: Vers mindenkinek
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin, hűséges nyelvet.
(Déli verőn fogok feküdni holtan.)
Szeretem a forró szerelmet.
Szeretem az arcom fekete árnyát,
ha ráhull a szőke falakra.
(Megálljatok: négy fal reszket csak át
a fénytelen végső szavakra.)
Szeretek mindent, ami enyém volt:
a szemem, a kezem, az ajkam…
Szeretem nappal a lámpavilágot,
ha reszketve átsuhog rajtam.
Forrás: Vers mindenkinek
