https://verskucko.com

Kategória: Versek

  • Gryllus Vilmos: Skót

    Az igazi férfi dudán játszik,
    vörös szakálla messzire látszik,
    az igazi férfi mindig zord,
    az igazi férfi szoknyát hord!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Orbán Ottó: Törpék

    Erdő mélyén
    két törpe,
    ülnek egy nagy
    gödörbe.

    „Én is törpe,
    te is törpe,
    le is vagyunk
    nagyon törve.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Oravecz Imre: Még

    Még visz a lábam,
    még engedelmeskedik a kezem,
    még jólesik az étel,
    még észreveszem, ha el akar csöppenni az orrom,
    még elvégzem a munkám,
    még nem szorulok támaszra,
    még nem hanyagolom el a külsőm,
    még rendszeresen tisztálkodom,
    még nem vagyok koszos, büdös,
    még nem húzódnak el tőlem a buszon,
    még rendben tartom a lakásom,
    még tudok logikusan gondolkodni,
    még tiszta az elmém,
    még nem keverem össze a képzeletet a valósággal,
    még megkülönböztetem a jót a rossztól,
    még vigyázok magamra,
    még van veszélyérzetem,
    még nem vagyok szűklátókörű, kicsinyes,
    még érdekel a világ,
    még nem gubóztam be egészen,
    még kívánok nőt,
    még Rilkét, Kis Lajost olvasok,
    még megremegek a szépség láttán,
    még vágyom a magasabbrendűre,
    még naponta megküzdök magammal,
    még van bennem érzés, gyengédség,
    még szánom a szenvedőt, és segíteni akarok rajta,
    még megértő vagyok és könyörületes,
    még örülök, ha hull a hó,
    még felderülök, ha kisüt a nap,
    még figyelem a fény változását alkonyatkor,
    még elbűvöl, ahogy a magból növény lesz,
    még megrészegít a legelőn a trenkavirág illata,
    még visszavárom a kakukkot tavasszal,
    még esténként kiülök a teraszra,
    még van kutyám, kit megsimogathatok,
    még gyönyörködöm a nádi rigók együgyű énekében,
    még szeretnék pár jó verset írni –

    még érdemes élni.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szentmihályi Szabó Péter: Köszönöm

    Köszönöm, Uram, ezt a halk zenét,
    az éjszakai friss levegőt, a csendet,
    köszönöm, bárhogyan is – az életemet.
    Tanú lehettem a végtelen egyetlen röpke pillanatában:
    kipillanthattam a gyorsvonat ablakain.

    Köszönöm, hogy éltem.
    A füveket, madarakat,
    a folyókat, tengereket,
    testvér-embereket és testvér-könyveket,
    a templomokat és menedékhelyeket.

    Köszönöm a Helyet és az Időt.
    Köszönöm, hogy engedtél vétkezni ellened,
    próbaidőre bocsátottál, s látod,
    a nevedben énekelek.
    Köszönöm, bárhogyan is – az életemet.
    Köszönöm anyámat, apámat,
    feleségemet, gyermekeimet,
    barátaimat, ellenségeimet,
    köszönöm, hogy most is Veled lehetek.
    Látod, Neked énekelek.
    Köszönöm, bárhogyan is – az életemet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kovács Anikó: Régimódi vers

    (Hozzád…)

    Talán nem is tudod, ha nem vagy itt,
    mennyire hiányzol,
    bár én mindig csendben vagyok,
    csak a nem-léted lángol,
    olykor csak álmaim suttogom magamnak,
    annyira zuhog a szó,
    de déltájban már bennem
    karcsú melankólia barangol;
    az őszi langyos esték már elmaradoznak,
    köd szitál, s mint mindig ilyenkor,
    tompa, sápadt fénye nő a csillagoknak…
    Várlak.
    A tar fenyő ágain felleg foszlik szét,
    – sokszor megállít e megejtő messzeség,
    tudom, Kedves, nem szabad, hogy fájjak,
    de te is tudod, ugye,
    hogy nincsen hozzád joga másnak…?!
    …míg végre öröm lógatja ezüst kis bokáit,
    ha jössz az úton és lépkedsz hazáig,
    ajkadra tűzve halk és néma a mosoly,
    mely csendes, fátylas bece-szót mormol…
    Ez a kék türelmetlenség égig nyújtózó,
    (de szelíd vagyok, – bölcs Ekhnaton korából)
    …saját álmaimban eltévedt csavargó.
    Hiányzol.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nagy János: Kiáltás…

    gyújtsuk fel a sötétet, ezt
    a mellbevágó, csendes éjszakát,
    hogy ágyvászonra festhessük
    a szerelem jelét –

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szijártó Péter: Ág tetején

    Ág tetején ül a hold
    mondd a titkod gyorsan mondd
    mert ha lehullik a hold
    kiderül hogy ott se volt
    a szívemben szerelem
    akartam hogy így legyen
    túl nehéz és ha viszem
    megszakadhat a szívem

    Árok partján kóbor eb
    lettem szerencsétlenebb
    gulya, raj, és egyebek
    elbujdosok veletek
    rámtalál majd a halál
    s fia leszek, meg se vár
    se a hold, se csillagok
    s ha elmúltam: nem vagyok

    Ami marad, fenyőág
    megtelt szív, de tudd meg hát
    én hozok majd álmot rád
    szép éjszakát, jó éjszakát
    az álmodban odafenn
    közös lesz a szerelem
    s csak annyit érzel, istenem
    ezt a verset ismerem…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kartal Zsuzsa: Töredékeim

    te vagy nekem a krumplihéj
    hogy, kibírhassam holnapig
    hóban egy bögre forró tea
    hogy ne fagyjak meg reggelig
    te vagy az ember, hogy megbocsássak
    mindenkinek, önmagamnak is

    amíg a válladon elsírhatom
    hogy megbántottak és hogy rettegek
    néha azt hiszem halott vagyok
    s már oszlom
    neked tiszta a szemed
    és van remény hiszen szeretlek
    meggyalázva is holtomig
    téged ölnélek meg, ha magamat

    és néha elmosolyodsz bennem
    s én tovább hordalak

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Falu Tamás: Szavam…

    Szavam selyemmé lágyul,
    Hogy válladat befedje.
    Szavam csónakká mélyül,
    Hogy ringatózhass benne.

    Szavam virággá nyílik,
    Hogy szíved fölé tűzzed
    És legyezővé hajlik,
    Hogy unalmad elűzzed.

    Szavam balzsammá olvad,
    Hogy ami fáj, ne fájjon,
    S mint hintó áll elébed,
    Hogy lelked beleszálljon.

    Szavam keleten jő fel,
    Hogy álmod elorozza,
    Szavam nyugaton száll le,
    Hogy álmod visszahozza.

    Szavam csókká parázsul,
    Hogy végigfusson rajtad,
    S a szavam szó lesz újra,
    Ha akarod, hogy halljad.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.”

    Forrás: Lélektől lélekig