https://verskucko.com

Kategória: Világlíra

  • Paul Géraldy – Áradozás

    (TE MEG ÉN ciklus – Fordította: Kosztolányi Dezső)

    ha te szeretnél és én
    szeretnélek, hogy szeretnélek!

    Áradozás

    Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
    Hallod? Bolond vagyok. Bolond…
    Ezt zúgom egyre a szivednek…
    De úgy szeretlek! Úgy szeretlek!…
    Szeretlek, érted, drága, mondd?
    Nevetsz? Hülye vagyok valóban?
    De hogy közöljem azt, amit
    tudnod kell? Semmi sincs a szóban!
    Várj, kitalálok valamit…
    Hát igenis, a csók magában nem elég.
    Valami fojt, zokog itt bennem és elég.
    Tisztázni kell most, hogy mi van mivélünk.
    Amit érzünk, ki kell fejezni még.
    Többé-kevésbé a szavakban élünk.
    Szók kellenek, kell elemezni.
    Kell, hogy kimondjam néked ezt ni…
    Tudd meg, mivel vagyok tele…
    De bár találnék sok költői dolgot –
    felelj nekem – több lenne-e,
    mint az, hogy átölellek így, te boldog
    hétköznapom költészete,
    mig százszor és ezerszer fölsikoltok:
    Te! Te! Te! Te!

    Forrás: MEK

    😊

  • Paul Géraldy – TE MEG ÉN

    (Fordította: Kosztolányi Dezső)
    Eredeti cím: Toi et moi (1913)

    Ez az oldal a TE MEG ÉN ciklus tartalomjegyzéke.
    A címekre kattintva eléred az egyes verseket külön oldalon.

    Tartalom

    1. Áradozás
    2. Idegesség
    3. Szomorúság
    4. Derű
    5. Lámpaernyő
    6. Véletlen
    7. Lelkek, divatok, stb…
    8. Zongora
    9. Tűnődés
    10. Féltékenység
    11. Kétség
    12. Szeretet
    13. Összebékülés
    14. Megpróbáltatás
    15. Vallomás
    16. Dualizmus
    17. Nyugtalanság
    18. Magyarázkodás
    19. Tűnődés
    20. Vereség
    21. Sztereoszkóp
    22. Tűnődés
    23. Levél
    24. Utóirat
    25. Utóirat
    26. Távolság
    27. Csetepaté
    28. Megszokás
    29. Múlt
    30. Bölcsesség
    31. Mea culpa
    32. Finálé

    Forrás: MEK

    😊

  • Ana Blandiana: Jó volna

    (Farkas Árpád fordítása)

    Jó volna öregen születni,
    érkezni bölcsen a világba,
    hogy sorsunk szálait kibontsuk,
    hogy az első keresztútnál megleljük a helyes irányt,
    s bolyongás-vágyunk lenne minden felelőtlenségünk.

    Aztán egyre fiatalabbak lennénk, egyre fiatalabbak,
    éretten és erősen érkeznénk az alkotás kapujába,
    s mind tovább… kamaszokként esvén szerelembe,
    gyermekké válnánk, mire fiaink születnek,
    ők mindenképp idősebbek lennének nálunk,
    beszélni tanítanának, álomba ringatnának,
    és mi zsugorodnánk egyre, mind-mind kisebbre,
    mint a szőlőszem, mint a borsó, mint a búzaszem…

    Forrás: Index.hu – Kedvesch versek

  • Matthew Arnold: A magyar nemzethez

    (Kosztolányi Dezső fordítása)

    Nem Spanyolország, mely fénylett a multba,
    sem Anglia, a hős, mely rengeteg
    árút tetéz partján, s dús, rettegett,
    sem Franciaország, mely elborulva
    tébolyda-zajjal víja az Eget,
    sem Amerika, a sivár, a durva,
    sem Németország, mely csak szókba fúl ma –
    hőst egy sem ád, akit hír emleget.

    Magyar! Te mentsd meg őket, kik hörögnek,
    hulljon le lánc és béklyó-garmada,
    légy a világ élesztő harmata!
    Szárazföldön légy mása a görögnek,
    ki Szalamisz szikláin nem törött meg,
    te légy, te a legyőzhetetlen Armada.

    Forrás: Index.hu – Kedvesch versek

    Kattints a címre a teljes vershez!

    Matthew Arnold: A magyar nemzethez

    (Szabó Lőrinc fordítása)

    Sem a hosszú spanyol haláltusa;
    sem Anglia (csak a hajói még
    s pénz érdekli világkalmár-eszét);
    sem az őrültekháza Francia-
    ország, melynek eget sért zsivaja;
    sem Amerika, az útszéliség;
    sem a szószátyár germán hülyeség
    nem ígér többé hőstettet soha.

    Magyar! Mentsd meg a világot! Tebenned
    gyúl a rege: lánctörők szent dacát
    látva éledjen szellem és világ!
    Újítsd, szárazföldön, a gráfia tettet,
    mely Szalamiszból templomot teremtett
    s nyílt tengerre űzte az Armadát!

    Forrás: Index.hu – Kedvesch versek

  • Oscar Wilde: Ajánlás

    Fordító: Góz Adrienn

    Fuss, kis kötet,
    Ahhoz, ki gyöngyházlantjával dalolt
    Arany lány fehér lábacskáiról:
    S ha ráveszed,
    Hogy bepillantson lapjaid közé,
    Tán száz arany szűz táncol ott elé.

    Forrás: Magyar Bábel

  • Oscar Wilde: Az örömlány háza

    Fordító: Israel Efraim

    Táncos lábunk oda szaladt
    Az utcán le a hold alatt,
    Hol pénzért örömökre lelsz.

    Hallottuk jól, hogy odabent
    Hars zenészek zenéje zeng:
    Egy Strauss, a „Treues Liebes Herz.”

    Mint groteszk járógépezet
    Ír le vad arabeszkeket,
    Úgy járt redőny mögött sok árny.

    Láttuk, kísértetraj kering
    Hegedű s kürt szava szerint,
    Mint avart szél kavarva hány.

    Mint felhúzott automaták,
    Véznán sejlő vázak, suták,
    Oldalogtak, ez a quadrille.

    Majd egymást kézen fogta mind,
    Most jött a fennkölt sarabande,
    Visszhangzott sikító kacaj.

    Olykor robotbábszerkezet
    Fantomnővel ölelkezett,
    Olykor a szájuk dalra állt.

    Olykor egy szörnymarionett
    Ajkán szivart látott szemed,
    És mintha élő volna – járt.

    Szerelmemhez fordultam ott:
    „Halottal táncol a halott,
    Mi por csak, pörgeti a port.”

    De ő – ő hallott hegedűt,
    Otthagyott s be szinte repült:
    A bordély szerelmet rabolt.

    Egyszer csak jött a nincstovább,
    Elfáradt a valcer s a láb,
    Már nem keringett a sok árny.

    Le a csendes utcasoron
    Ezüstcipős hajnal osont,
    Mint egy ijedt leány.

    Forrás: Magyar Bábel

  • Theokritosz: Villanella

    Fordította: Rácsai Róbert

    Oh, Persephoné dalosa!
    Üres, komor réteken át
    Eszedbe jut Szicília?
    Repkény közt a méh száll dongva,
    S őrzi Amarillisz álmát;
    Oh, Persephoné dalosa!

    Hecatét hívja Simætha,
    Hol ugatnak a vadkutyák;
    Eszedbe jut Szicília?
    Hol fény és tenger kacagása
    Szól, Polyphém siratja sorsát;
    Oh, Persephoné dalosa!

    S hol hallik a fiúk harca,
    Ifjú Daphnék párjuk hívják;
    Oh, Persephoné dalosa!
    Lakón a kecskéjét adja,
    Vidám pásztorok várnak rád;
    Oh, Persephoné dalosa!
    Eszedbe jut Szicília?

    Forrás: Magyar Bábel

  • Oscar Wilde: Tavasztól télig (zenére )


    Boldog tavasszal zöld levelek,
    A víg rigónak dala száll!
    Fényútvesztőben keresek
    Vágyat, mit nem láttak szemek,
    Derűs, aranyszárnyú madár!

    Rőt és fehér rózsák között,
    A víg rigónak dala száll!
    Szerelmem földre költözött
    Eszményi kép s öröm mögött,
    Derűs, aranyszárnyú madár!

    A sárga almán láng ragyog,
    A víg rigónak dala száll!
    A szív, az ajk s a lant dadog,
    Vágy rózsái, kinyíltatok,
    Derűs, aranyszárnyú madár!

    De szürke hó ül ághegyen,
    A bús rigónak dala száll!
    Szerelmem meghalt, jaj nekem,
    Lerogytam, míg ő nesztelen,
    Én, a törött szárnyú madár!
    Ó, madaram, meghalt a szív –
    De lelkem újra visszahív!

    Góz Adrienn

  • Oscar Wilde: Szimfónia sárgában

    Fordító: Babits Mihály

    A hídon át egy omnibusz
    mint sárga lepke mász elő,
    és itt-ott egy járó-kelő
    mint nyugtalan bogárka, kúsz.

    A kikötőben, árny között
    pár sárga szénás-bárka száll;
    és mint selyem-sál, sárga sál
    csügg szerte sárga sűrű köd.

    Hervadni kezd a sárga lomb
    pörögve Temple fáiról.
    Lenn a halványzöld Themze foly
    s ráncos jáspis-hullámot ont.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Oscar Wilde: Szerenád

    Fordító: Rácsai Róbert

    Tisztán fúj a nyugati szél
    az Égei tengeren át,
    s a titkos márványlépcsőnél
    gályám várakozik terád.
    Nézd bíborszín vitorlámat,
    szunnyad a várban az őrszem,
    hagyd ott liliom-ágyadat,
    gyere hozzám, gyere, Hölgyem!

    Nem fog jönni, ismerem jól,
    nem érdekli hű eskü sem,
    kevés jót szólhatok arról,
    ki ily tiszta s ily kegyetlen.
    Nőknek a szív csupán játék,
    bánják is a szív fájdalmát!
    S én, a szívem szeretetét
    mindhiába pazarlom rád!

    Kormányos, a valót mondjad,
    nézd, nem aranyhaj csillog ott?
    Vagy csupán ragyogó harmat,
    mely virágszálon lecsorgott?
    Mit látsz arra, jó matrózom,
    Hölgyem kezét, liliomot?
    Vagy csak fényt a hajóorron,
    talán az ezüst homokot?

    Nem! Ez nem ragyogó harmat,
    s nem is fodros ezüst homok;
    ő az! Nézd az aranyhajat,
    keze, mint a liliomok!
    Gyerünk, irány Trója földje,
    húzd jó matróz a lapátot,
    élet s öröm királynője,
    itt hagyjuk a Hellén partot!

    Lassan sápad s kékül az ég,
    egy órát pihen a csendben;
    fedélzetre, jó legénység!
    Gyere Hölgyem, messze innen!
    Kormányos úr, irány Trója!
    Húzd jó matróz az evezőt!
    Ó, én szívem választottja,
    mindörökre imádom őt!

    Forrás: Magyar Bábel