(Vámosi Pál fordítása)
Most a föld lomboktól sárga,
Őszi szél fut szerteszét,
Már csak a fenyőfa rázza
Haragoszöld levelét.
Szántóvető sem hever le
Szirt alá, ha nap vakít,
Hogy virág közt kipihenje
Félnap fáradalmait.
Vadak félve kóborolnak,
Mind jó rejtekhelyre les,
Ködön át a sápadt holdnak
Lágy ezüstje permetez.
Forrás: Minden napra 1vers
l
Álmodtam tűnt örömökkel épp;
De éji látomásom
Elűzte, szívem zúzta szét
A nappal, az éber álom.
Álomnál satnyább ébredés!
Mit ér a napvilág,
Ha szemünk a jelenbe néz,
S ködön át csak a múltba lát?
Szent álom, ó, szent révület!
Egy egész világ ellen
Mint szép sugár, álmom vezetett:
Víg kedvű, kóbor szellem.
Mi ez a fény? Vihar éjjelen
Rezeg, küld messzi vigaszt rád –
Tisztító tüzű tünemény;
Hajnálcsillag–igazság!
Forrás: Szeretem a verseket (FB)
Pusztán mert tiszta vagy s pusztán mert inni adsz
Ahogy nyíló kezünk szárnyat mozdulni enged
Mivel megosztod és összefogod magad
Ahogy összetapad s megvonaglik a száj
Ahogy ész-fogta nyelv neki-nekieredhet
Két kar kitárul és bezárul
Hol nappalt hol meg éjt hozva folyvást kigyújtva
A tüzet mely ezer szívet kötni melenget
Pusztán mert éppolyan hű vagy mint a teremtés
Erős mint érett gyümölcs, gyenge akár a hajnal
Tetézve évszakot be- s befedve az embert
Pusztán mert mint a jó-nedvű mező olyan vagy
Mely lényeg lényegével itatja talaját, mely
Vár vár ártatlanul dadogó lépteket
Mint a munka, mint a játék, mint számvetés, mely
Csontig hamis mint egy ajándék emberrablás
Pusztán mert egyenes, hajlékony vagy s türelmes
Pusztán mert beveted a fény búzaszemét
A föld simogató húsába éjszaka
Délben nem tudva, hogy érvényes-e az élet
Eggyel több napomat tártad ki: Nincs ma, Nincsen
Holnap. Megsemmisült a mindig és soha
S te megkockáztatod magad kárára élni
Jobban mint én, kit egy más nő s a semmi szült.
Forrás: Versek mindenkinek
Nemes Nagy Ágnes fordítása
Így igaz, vágyom utánad. Ejtem,
elvesztem kezemből önmagam,
nem remélve, hogy tagadni merjem,
azt, mi tőled árad rezzenetlen,
és komoly, merő, rokontalan.
…rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólított,
mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.
Ám e lassú, párhetes tavaszban
engemet a néma, öntudatlan
évről most letörtek könnyedén.
Összezárva, langyos, árva létem
most valaki tartja a kezében,
s nem tudja, tegnap mi voltam én.
Forrás: Versek mindenkinek
A zene, amelyet veled hallgattam, több volt mint zene,
A kenyér, mit veled törtem, több volt, mint puszta kenyér;
Most, hogy magamra hagytál, minden oly színtelen lett;
Minden, mely egykor oly szép volt, halott s fehér.
Kezed, mely egykor az asztalon és az ezüstön pihent,
Ujjaid, melyek átfogták a poharat,
Nem hagytak nyomot e tárgyakon, szerelmem –
Érintésed mégis örökre rajtuk marad.
Mert a szívem ott mozgott közöttük mindig,
S áldottá tette őket kezed s szemed;
S szívemben az emlék örökre marad már –
Ismertek ők téged egykoron, s maradnak mindig veled.
Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek
Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
A halál miatti elkeseredés
Elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
Ám a halál ténye
Nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.
Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek
Planétádon nap hág a magosba,
S földemről az éj elköltözött.
Kettőnk közt egy keskeny ablakocska,
De mi leigázzuk az időt.
Láncoknál erősebb kötelékünk,
Hidat vertünk a folyó fölé.
Bár különböző utakra léptünk,
Ez is, az is visz a vég felé.
De – vagyok, nem törtem össze,
S éles könnytelen tekintetem.
Te se juss üllőre és pörölyre,
És teremjen gyémánt szíveden.
Sándorokként vágunk a világnak,
Ami volt, megújul szüntelen,
Tűzön át csak szalamandrák szállnak,
Lángban el nem ég a szerelem.
Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek
Ha zord nap múltán éje les
Erő- és hitfogyatkozásnak,
Az én utam vezesse lábad,
Énhozzám jöjj, Engem szeress!
Minden mulandó földön-égen, –
De íme Én törvényt adok,
Mely mindörökkön élni fog:
Engem szeress, szeresd a Létem!
Minden vagyok, ne mást keress!
Az élő nap forrása vérem.
Vagyok a gyászos, földi éjben
Az igaz út. Engem szeress!
Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek
