https://verskucko.com

Címke: hit

  • Pilinszky János: Te győzz le

    Te győzz le engem, éjszaka!
    Sötéten úszó és laza
    hullámaidba lépek.
    Tünődve benned görgetik
    fakó szívüknek terheit
    a hallgatag szegények

    A foszladozó világ felett
    te változó és mégis egy,
    szelíd, örök vigasz vagy;
    elomlik minden kívüled,
    mit lágy erőszakod kivet,
    elomlik és kihamvad.

    De élsz te, s égve hirdetik
    hatalmad csillagképeid,
    ez ősi, néma ábrák:
    akár az első angyalok,
    belőled jöttem és vagyok,
    ragadj magadba, járj át!

    Feledd a hűtlenségemet,
    legyőzhetetlen kényszerek
    vezetnek vissza hozzád;
    folyam légy, s rajta én a hab,
    fogadd be tékozló fiad,
    komor, sötét mennyország.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Farkas István – Szivárvány

    Csak a Te mosolyod
    fényétől ragyognak fel
    életem színei.

    Farkas István – Csak egy perc

    Csak egy percet adj
    most megpihennem Uram:
    hadd gondoljak rád.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • József Attila – Imádság megfáradtaknak

    Alkotni vagyunk, nem dicsérni.
    Gyerekeink sem azért vannak,
    hogy tiszteljenek bennünket
    s mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk.
    Hiszünk az erő jószándokában.
    Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted,
    akár az égben laksz, akár a tejben,
    a nevetésben, sóban, vagy mibennünk.
    Te is tudod, hogyha mi sírunk,
    ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
    akkor szívünkben zuhatagok vannak,
    de erősebbek vagyunk gyönge életünknél,
    mert a fűszálak sose csorbulnak ki,
    csak a kardok, tornyok és ölő igék.
    Most mégis, megfáradván
    dicséreteddel keresünk új erőt
    s önmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
    Szabadíts meg a gonosztól.

    Akarom.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Zelk Zoltán – Akkor

    Már hallgat a szív. Fölhangosodnak
    Isten léptei.

    Zelk Zoltán – Este

    Most fogja meg vagy most engedi el
    kezem az Isten?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • William Blake – Az isteni ábrázat

    Irgalom, Jóság, Szeretet
    S Béke… – hány tört imát
    Küldöz e boldog négy erény
    Elé a földi gyász.

    Mert ez a boldog négy erény
    Az Úr, szelíd Atyád,
    És ez a boldog négy erény
    Az Ember, a Család.

    Emberszívű az Irgalom,
    A Jóság – földi test,
    A Szeretet menny-föld-arcot ölt,
    S a Béke – földi mezt.

    Mert aki bármely ég alatt
    Fohászkodik, szegény,
    Égi-földi formátokat
    Imádja, négy erény.

    Zsidó? Török? Pogány? Szeresd
    Az ember-alakot!
    Hol Béke s Irgalom lakik,
    Az Isten lakik ott.

    Kardos László fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Nem élek én tovább…

    Nem élek én tovább,
    Csupán addig élek,
    Amíg a szívemből
    Felfakad az ének;
    Amíg a lelkemet
    Sírhatom a dalba,
    Amíg lángra gerjeszt
    Ihletés hatalma;
    Amíg titkos órán
    Reám száll a bánat,
    Feketén, komoran,
    Mintha a világnak
    Végzetszerű átkát
    Csakis én érezném,
    Tépődve annyi bús,
    Megfejtetlen eszmén.

    Nem élek én tovább,
    Csupán addig élek,
    Míg vérező szívvel
    Ezernyi kétség közt
    Még mindig remélek.
    Míg az örök eszmét,
    Míg az örök szépet
    Keresem, imádom,
    Míg egy ábrándvilág
    Lesz az én világom,
    Melyet én kormányzok,
    Melyet én teremtek,
    Amelyről dalaim
    Annyi szépet zengnek.

    Nem élek én tovább,
    Csupán addig élek,
    Amíg szerelmemért
    Szerelmet remélek;
    Amíg mint eszménykép
    Ragyog le szívemnek
    Szentelt oltárára
    A nő, a teremtés
    Legszebb koronája.

    Nem élek én tovább,
    Nem élek csak addig,
    Amíg a szívemen
    Ezer kínos kérdés
    Keresztül nyilallik;
    Amíg nyugodalmat
    Egy percre se leltem,
    Amíg egy világért
    Gyötrődik a lelkem.

    …De ha az életnek
    Piszkos, jeges árja
    Magával ragadna
    S kialudnék tőle
    Szívem régi lángja;
    Hogyha örök hitem,
    Hogyha minden vágyam
    Örökre elszállna
    S annyi tépő kétség,
    Siratott reménység
    Fás közönnyé válna;
    Na titkos órákon
    Nem szállna szívemből,
    Nem zengne ajkamon
    Biztatón az ének –
    Ne éljek én tovább,
    Mit adhat már akkor
    Énnekem az élet?!…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hatos Márta: Monológ

    Nem veled, Belőled ébredek.
    Nappal, kíséred léptemet.
    Szavaid szítják sóvár vágyaim,
    Derengő kábulatban telnek napjaim.

    Az Ember csak ember.
    Szorítja létének határa,
    S ha tárja karjait,
    Mindinkább érzi, mennyire árva.

    Nem számít dühöngő szenvedély.
    Mit kér számon a világ?
    Beleszövődsz a Mindenségbe,
    Életed perc, álmod halál.

    Ígéretek törik reményedet,
    Göröngyökben is orra buksz,
    Élsz és erő vagy, hiszed,
    S látod magad, hogy Senki vagy.

    Fájdalomtól űzve még
    Felcsuklik görcsös sírásod,
    A kínban sincs menekvésed,
    A holnapot mégis újra várod.

    Darabokra hulltál. Összeraktalak.
    Hogy egész légy. Önmagamnak?
    Gyermekként vártad a csodát.
    Nyomorult! Életed kártyavár!

    Oly régen eldöntötte már
    a Sors minden percedet,
    Nincs már Valóság, öl a Képzelet,
    Örömed, ha van, az is beteg.

    Érzed, boldog vagy, de ez délibáb.
    Színeset álmodsz… gyötör a láz.
    Egy szótól mámorban úszik szíved,
    Mégiscsak őrzöd gyermeki hited?

    De mit ér a szó, ha távoli,
    Itt benn, magadban kell hallani,
    Az utat itt kell, hogy megtaláld,
    Anyag léted ne legyen akadály…

    Az Ember csak ember.
    Szorítja létének határa.
    Ha kitárja lelkét,
    Mindinkább érzi mennyire árva.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Égő tűzben dideregve

    Hunytán, fogytán van már a tűz.
    Orv galyakat nem tudok szedni:
    Megtanulom: milyen öröm
    Dideregni.

    Fagyot lihegnek jég-hazák
    Felém, az én szegény fejemre
    És én meleget kacagok
    Dideregve.

    Tűz nélkül is majd tüzelek,
    Engem nem olt ki semmi, semmi.
    Gyertek hozzám, tanuljatok
    Dideregni.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csoóri Sándor: Esztergomi töredék

    Alvó kutyák feje a nehéz porban
    s itt-ott szétszórva kövek
    kidöntött fák és bazilika-árnyak:
    Esztergom augusztus-éji töredékei.
    Hazaérni én már csak itt érek haza.

    Egy harang ballag velem
    a dombok közé némán
    mintha Isten bolondja volna.
    Ling-leng a diófák közt
    én meg mosolygok.

    Minden porszem a házam népe
    itt, s minden fűszál.
    A kígyó is csak annyira fél tőlem
    amennyire a teremtmények
    félnek egymástól kezdet óta.

    Egyszál gyufa és egyszál csillag
    kivételes tüzében látom a kezem:
    itthon van, ajtót nyit nekem
    s oszlatja el az örök sötétséget.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Az Isten-kereső lárma

    Neved sem értem, Istenem,
    De van két árva, nagy szemem
    S annyi bolondot látok,
    Hogy e sok bolondságból
    Nagy ijedelmemben,
    Uram, hozzád kiáltok.

    Próbáltam sokféle mesét,
    De, hajh, egyik se volt elég:
    Szívemben, idegimben
    Kiabáló, nagy lárma
    Téged keres, Fölség,
    Isten, a tied minden.

    Forrás: Lélektől lélekig