Ma sem volt könnyű élni.
Nem lesz könnyű sosem.
De érdemes volt! – mindig
érdemes lesz, hiszem!
Nehéz – s el kell fogadni,
ki szemben áll velünk,
s azokat elviselni,
kikkel menetelünk.
Ütésük úgy eltűrni,
hogy meg se tántorodj:
– a túloldal ne lássa,
mint hull szét táborod.
Emelni, vinni vállon,
ki gyenge s már kidől:
s mert rá is jut erődből
ledöfne – úgy gyűlöl.
Naponként mosolyogni,
kínban, azok között,
kik összefenik szemük
egy jó szavad mögött.
Menni velük – már régen
nem értük – csak azért,
mert e sereg iránya
valami célt ígért!
Velük és ellenükre,
annyi közt egyedül,
– vívni, mégis azért, mi
csak együtt sikerül!
Mindez ma sem volt könnyű
– s nem lesz könnyű sosem –
de törvény előtt vállalt sors ez,
ha érdemes, ha nem!
Forrás: Váci Mihály Összegyűjtött művei, Magvető, 1979
