Kosztolányi Dezső: Skála

Őszi éjjel
a nők ágya,
mint a vér.
Vágynak ők is,
árva lelkek,
a napér.

Lámpa füstöl
hosszú füsttel
olykoron.
Hull az ágyra
fekete hó,
a korom.

Künn az ajtó,
bús sóhajtó,
nyekereg.
Tompa hangon
rí a gangon
egy gyerek.

Ülnek-ülnek
az ágyaknál
csendesen,
gondolkoznak
régi, rút
emlékeken.

Egy se tudja,
hogy mi bántja,
mit akar?
Kóc a fésűn,
a fejükben
zűrzavar.

Forró ujjuk,
mely sok férfit,
szívet ölt,
most fázósan,
fényes tűvel
inget ölt.

A gavallér –
aranytallér
hova ment?
Porlad ő is,
mint a szívük
odalent.

Hervadt ajkuk
csókos álmot –
sírva kér.
Őszi éjjel
a nők ágya,
mint a vér.

Forrás: MEK