Székely János: Várakozás

(1960)

Éppoly szorongva várlak, mint először.
Rendet rakok, virágot szerzek, és
úgy érzem ismét: szenvedés a válás,
s beteljesülés minden érkezés.

Egy idegen lény mozdulását érzem
izmomban, amint rendezem hajam.
Ugyan ki az? – Elönt a sejtelem, hogy
hat év előtti, mélyebb önmagam.

Feltámad mély és büszke ifjúságom,
szilaj vagyok, és szinte reszketek.
Elég aggódva gondolnom reád, hogy
a hajdani kevély kamasz legyek.

Egyként lebír időt és megszokást a
sóvárgó vágy, a messzeség varázsa.

Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek