Hullámzó érzemény között
jövén az Úrnak templomából:
lelkemben még sok visszhangzik
a halott igének szavából.
Úgy tetszik, mintha hallanám:
mikép zendül a pásztor-ének,
szív és ajk hű összhangzatában
az istenember nagy nevének.
A megváltó ma született…!
Betölt az évek teljessége…
Dicsőség Istennek mennyégben!
Az emberekhez égi béke!
De szívem rögtön elszorul
miatta sajgó fájdalomnak,
midőn tovább zendül az ének:
legyen szabadság a raboknak!
Az árva népre gondolok…
S jövén az Úrnak templomából:
lelkembe kínnal ez nyomul be
a halott igének szavából.
Forrás: magyar-versek.hu
