Hullt, hullt mint hó, hideg homályon át,
titokban hullt s felébredt a világ.
Sokan káprázó szemmel, hunyorogva,
morogva mondták: „Túlsok fény,”
és behúzták a függönyt.
Mint hó, de melegebbnek érzi ujjad
s a föld is barátságosabbnak.
Az éjszaka történeteit összefogja,
még meg nem olvadt pályán tartva őket.
(Képes Géza fordítása)
Forrás: Lélektől lélekig
