Hogy csókosat egyszerre álmodunk,
csak ennyit tudok róla.
Istenem, az-e, akit gondolok?
Mindig megérzem,
mikor lecsúszik a takarója.
Mi már talán sohse találkozunk,
bús vándorok, mi ketten.
De ott vagyok mindig, mikor kíván,
és ő is eljött,
akármilyen idegent szerettem.
Lehet, hogy dús, fekete a haja,
ilyen hajat kívánok. S óh, jaj,
az ő dús, fekete haját
hányszor hozták el arcomra
kócos szőke leányok.
Még egyszer fogom más csókjainál
szemeimet lezárni:
majd ha ő is így csókol valakit
csukott szemekkel,
mert engem nem bírt már tovább várni.
Forrás: Lélektől lélekig
