Eljött a Sors hozzám,
váratlanul éppen,
ajándékot hozott,
meglepetésképpen.
Pillangós masnikkal
körülkötve szépen.
Kibontom a dobozt,
mit rejthet a mélye?
Gyönyörű ing benne…
– Pont erre vágytam!
A Sors keze nyúlt
a „márka” jelzést
eltakarva, lágyan
rám teríté ingét,
kéjesen mosolyog:
– Viseljed sokáig,
pontosan rád szabott!
S el is tűnt már gyorsan,
mint akinek itten
semmi dolga nincsen,
csupán véres kéznyomát
hagyta a kilincsen.
A Nessus-ing rajtam,
azóta is hordom,
– kentaurnak vére kínnal ölő méreg –
ez lett az én sorsom.
Forrás: Lélektől lélekig
