Ha őszre várnám jöttödet,
Elűzném a nyarat,
Gazdasszony hessent így legyet,
Arcán derűs harag.
Ha év múltán jönnél megint,
Gyúrnék hónap-golyót,
És külön lenne mindegyik,
Egy hónap – egy fiók.
Ha századok telnének el,
Számlálnám ezt a rajt,
Míg nem temetné ujjaim
Van Dieman földje majd.
Ha tudnám, hogy a vég után
Élted lesz éltemé,
Héjként lökném odébb, s kapnék
Az öröklét felé.
De nem tudom, mennyi is az,
Ami még hátravan,
És ez gyötör, mint gonosz méh,
Mely zaklat untalan.
Fordította: Tábor Eszter
Forrás: Lélektől lélekig
