Kategória: Szerzők

  • Gyóni Géza: Piroskának

    Fényes ajándék nem telik, tudod.
    Egy imakönyvet hoztam ím neked,
    Beragyog mégis sok csöndes zugot,
    Mert fényesebb nincs, mint a szeretet.

    Ki nem tanultál mást, még nem, soha,
    E tiszta nyelvet hogyne értenéd!
    Ez egyszerű könyv mindenik sora
    Szent szeretetet sugároz feléd…

    Ma csak mosolyát látod a világnak.
    A fény mellett az árnyat nem leled –
    S hogy orvul hányszor tiszta szivbe vágnak,
    Te még csak a meséből ismered.

    Imádságod is oly derűs, sugáros,
    Mint lelked, melynek csak mosolya van –
    E könyv feléd csak tiszta fényt sugároz,
    Mely mint a lelked, oly zavartalan.

    De majd, ha bánatos lesz ébredésed, –
    Az élet tövist rejt ajándékul –
    Ha tiszta lelked elszorulni érzed,
    És a szemedbe fájó könny tolul,

    Tekints e könyvbe – s már remény-veszetten
    Szent béke szárnya érint csöndesen, –
    Mert mig imádság zsong bizó szivedben,
    Árvák közt nem vagy elhagyott te sem!

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Szenes Hanna: Chanuka

    Chanuka van, a gyertya fellobog,
    És minden zsidó szív erősen feldobog.
    Eszünkbe jutnak hősi képek,
    Eltünedezett ősi népek.

    Volt Pharao, volt görög uralom,
    S nem törhetett meg minket semmilyen hatalom.
    Vittük a Tórát, vittük velünk,
    Abból merítettük minden hitünk.

    És mentünk a pusztán éhezve, szomjazva,
    de velünk volt Isten, nem voltunk elhagyva.
    És mi, kik ilyen ősöktől származunk,
    Nem csüggedünk, mi tovább harcolunk.

    Hisz bíztatóan int a gyertyafény:
    Ne csüggedj Izráel, van még remény!

    Budapest, 1933. december

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Ráday Pál: Búcsú

    Isten minden részét az új esztendőnek
    Tegye szerencsessé kedves személyednek.
    Szerencsémre áldjon, s engedje kedvemnek,
    Hogy véle közlése legyen szerelmednek.

    Kivánom, virrasszon többekre nagy frissen,
    Egymás szerelmében élhessünk kedvessen,
    Életünk örömmel mindenkor telhessen,
    Csoportos nagy áldást Isten ránk terjesszen.

    Igaz szerelmemet tőled nem tagadom,
    Kivánt személyednek magamot megadom,
    Szerelmedet hozzám én is tapasztalom,
    Folyását éltednek azért rám vállalom!

    Az országon kívül egy útra indulok,
    Isten jóvoltából onnan megfordulok,
    Tőled azért szívem most szívből búcsúzok,
    Tiéd leszek, édes, holtig, s tied vagyok.

    1704.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Gárdonyi Géza: Történetem

    Az Úr bement a gyúróműhelyébe.
    – Ma csinálok – mond – egypár állatot:
    Kell egy bagoly, egy tigris és egy bárány,
    meg egy tücsök.
    És hozzá is fogott.

    De mert kevés volt éppen az agyag,
    apró lett némely nagynak szánt alak.
    – Ej, – szólt boszúsan, – máma rosz napom van,
    nem is vagyok a jóhangulatomban.

    És összegyúrva a négy alakot,
    belőlük gyorsan engem alkotott.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Ady Endre: A karácsony férfi-ünnep

    Bethlehem, a te hajnalod
    Férfi-hajnal volt. S férfi-bánat,
    Hogy fia fogant Máriának.
    Mienk az arany, myrrha, tömjén
    S a nagy, fájó gondolatok.

    Mienk az élet s kötelez:
    Kisded-sírás velünk veszekszik,
    A nagy Titok fejünkre fekszik.
    Óh, testvérek, miénk az élet,
    Bennünket biztat és sebez.

    Óh, élni bús és élni szép:
    Áldott az, aki befogadja.
    Ma, akinek van édesanyja,
    Hím testvérem, borulj elébe
    S csókold meg sírva a kezét.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Babits Mihály: A Magyarok Istenéhez

    Vagy-e? S ki vagy? S mienk vagy-e? Csupán
    mienk és senki másé? Szabad-e
    hogy csupán a mienk légy? És lehetsz-e
    az, aki vagy, ha csupán a mienk vagy?

    S mégis: lehetsz-e aki vagy, ha nem tudsz
    csupán-mienk is lenni? Lehet-e
    világod végtelen, ha nem vagyunk
    mi is középen, és sorsunk a Tengely?

    Mi vár reánk? És jön-e még igazság?
    Vagy mi leszünk a keresztrefeszített
    a nemzetek közt? Akkor is középen
    áll a Kereszt, s ki szenved: Messiás.

    És ez van talán hátra még. Az embert,
    az aprót, megváltottad már. A népek
    váltsága jő most. S bizonnyal mienk vagy,
    Isten, amíg mi hordjuk a keresztet.

    Mert nem lehetsz a mérges kis Wotanok
    öccse te, egy a sok közül, pogány
    csillag, hanem ki eljött, csillagoltó
    nap, s kinél kisebb nékünk nem elég:

    magyarok és mindenek Istene.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Jászay-Horváth Elemér: Beszélgetés az életről

    Szivem titkos bensejében,
    Ahová szem már nem lát el,
    Ül egy vén jezsujta páter
    Talpig omló feketében
    S én beszélgetek vele:

    – Páterkém, de szép az élet!
    Óhajtása, vágya, mersze,
    Színe, bűne, minden perce;
    Lányokról nem is beszélek,
    Mert tudom, hogy fáj neked.

    „Életünk, fiam, mi kurta!
    Röpte, mint a puszta szónak
    Útja, mint a lelkes szúnak,
    Mely magát a fába fúrta
    S volta, élte semmiség.”

    – Páterkém, de víg az élet!
    Az egészség kacagása,
    Vérnek tánca, férfi násza…
    Minden felhő szerteszéled
    S mosolyog az ég szeme.

    „Életünk, fiam, bolyongás
    Siralomvölgy erdejében.
    Minden fája barna ében
    S örökös a harang-kongás,
    Mely halálra hívogat.”

    – Páterkém, de szent az élet!
    Az Öröknek csöppnyi mása
    Soha napján elmulása;
    Minden perc, mely semmivé lett,
    Egy-egy istent szült nekünk.

    „Életünk, fiam, mi átkos!
    Képzelmünknek duzzadt hátán
    Vigyorogva ül a Sátán,
    S minden percben, mely halált hoz,
    Egy-egy lélek pusztul el.”

    – Páterkém, való az élet!
    Minden jóság, minden gazság
    Egyetlen, merész igazság,
    Melynek fényén szerteszéled
    Komor álmok árnyhada.

    „Életünk, fiam, csak álom,
    Képzelődés minden tettünk.
    Meghalunk, mivel születtünk:
    Szél hulláma, légbe szállón,
    Minden e két part között.”

    Szivem titkos bensejében,
    Ahová szem már nem lát el,
    Így beszél a csöndes páter
    Talpig omló feketében,
    És én félve hallgatom.

    Nyugat, 1912/10. szám

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Dsida Jenő: Fizikai kísérlet

    Kísérletezik a jó Isten,
    a bölcs Professzor,
    mert furcsa dolog az a lejtő
    és furcsa dolog az a kis golyó
    és furcsa dolog az a nagy futás:

    egyenletesen mindig gyorsuló.

    A Magasságból indul el az ember
    – mert a kis golyó mi lehetne más? –
    s célok felé viszi,
    színek felé viszi,
    szeretetbe viszi,
    mélységekbe viszi
    a gátnélküli őrült rohanás.

    Gördül a golyó, rohan a golyó!
    lobogó lánggal benne izzanak
    a nem-nyughatás dübörgő csatái, –
    s senki se tudja Istenen kivül,
    hogy hol az állomása
    s törve, vagy épen mikor fog megállni.

    1924. október 3.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Ady Endre: Hajh, gyerekek!…

    Hajh, gyerekek, hogyha néha
    Pohár mellett elmerengek,
    Mind ott vagytok oldalamnál,
    Kiket lelkem úgy melenget.
    Fölkapom a poharamat,
    Koccintanék szépen, sorba, –
    Magam vagyok, akkor látom
    S égő könnyem hull a borba.

    Nagyon szép kis társaság volt.
    Egyik léhább, mint a másik.
    Átgondolok minden órát
    A keserű búcsuzásig…
    Mennyi kacaj, mennyi tréfa
    Hangzott el a kis szobában,
    Nem búsultunk, fülig úsztunk
    Borban, sörben, adósságban.

    Ha nincsen pénz, ád az Isten!…
    – És ilyen volt minden elvünk,
    Nem gondoltunk soha arra,
    Hogy a sorssal harcra keljünk.
    Gazdag szívvel, víg kedéllyel
    Fittyet hánytunk a világnak,
    Ölelkező lelkeink tán
    Nem is itt a földön jártak.

    Hajh, gyerekek, jó barátok,
    Oda szívem reménysége.
    Tudom jól: a szép napoknak
    Mindörökre vége, vége…
    A baráti kedves körből
    El kell szállnom, messze szállnom,
    Mi marad a drága multból?
    – Fájó szív és kínos álom…

    De hagyjuk ezt. Nem miközénk
    Való ez a méla nóta.
    Csakis azért írtam, hogy rám
    Emlékezzetek meg róla.
    – »Szegény Bandi« – mondjátok majd
    »Vajjon merre van az árva« –
    – Fujjátok el a nótámat:
    »Meghalok én nemsokára…«

    Forrás: Vers mindenkinek


  • Balla Miklós: Hortobágyon

    Hortobágyi csárda mellett gyorsan száguld a vonat,
    Hortobágyi csárda kútján nem itatnak már lovat,
    Pusztabíró a ménestől nem húzza már a vámot,
    Nem mutat már a délibáb Hortobágyon karámot.

    Hortobágyi nagy ivóból kihallik a muzsika,
    Míderben ül a söntésben csaplár lánya, Zsuzsika.
    Német nótát húz a czigány, a vendég sört iddogál,
    Zsuzsikának czilinderes jogászgyerek kurizál.

    Kint a mezőt vetés alá szántogatja fel a nép…
    Nem tudom én, olyan furcsa, furcsa nekem ez a kép!
    Úgy szeretnék sírni, sírni, elsiratni valamit,
    Tán bizony a Sobri Jóska fakó lova nyomait…

    Forrás: Vers mindenkinek