Eső esik,
esik az eső,
mintha
opál gyöngyök
hullanának
az ég
fekete kötényéből.
Esik az eső,
esik,
esik,
esik.
Forrás: Lélektől lélekig
Kategória: Szerzők
-
Kassák Lajos: Monoton
-
Reményik Sándor: Hópelyhek
Hópelyhek az én álmaim,
fehérek, halaványak,
néha eltűnnek-foszlanak,
alighogy földre szálltak.Hópelyhek az én álmaim,
fenn zizegve zenélnek,
szelíden, árván, félszegül –
meg ne lássa az élet!De néha szél jő hirtelen,
jőnek kemény fagyok,
s az ártatlan sok hópehely
vésztjóslón kavarog.Akkor halomba hullanak,
mint kísértetek nőnek,
s leplük végül elég a föld
felére szemfedőnek.És akkor, mintha Istenük
örök párbajra hívnák:
a feneketlen mélybe lenn
döngenek a lavinák!Forrás: Lélektől lélekig
-
Csorba Győző: Ünnep előtt
Csak lassan múljék, sok időm legyen
fölkészülni: maga a készülődés
az is jó, s készen lenni jó ugyancsak.
Évente több a vendég messziről
s közelről egyaránt, illik tanulnom,
hogy valóban tisztességgel fogadjam
a társaságot.Nem csekély dolog,
hogy gyermekcsapatoktól vénekig
annyian érkeznek, nem is tudom,
élők-e még mind, mert mind élni látszik,
s mind jókedvű és jóakaratú,
az ünnep örömétől csillogó.Csak lassan múljék, hisz jobb is talán
a várás, mint a beteljesülés.
Advent… Ó, mennyi holmimat kinőttem
s ledobtam… ezt még nem, sőt még nem is
kényelmetlen… Érzelgősség? Öregkor?Fehér a kert, áldom, fehér a város,
áldom, s elindulok titokzatos ösvényeken
(kint? bent? milyen irányban?)
jutok melegbe, fenyőszagba, gyertya-
fénybe, s remélt ajándékokhoz is.Fehér a kert, a város is fehér,
s elindulnak szintén felém seregben
lábak és tárgyak. Advent. Nem tudok
semmit, de mindent könnyen elhiszek.
Kell a meglepetés, kell, kell az ünnep.Forrás: Lélektől lélekig
-
Parancs János: Mégis
mintha csak átutazóban,
időlegesen
megszállva egy-két napra
egy olcsó vidéki szállodában
úgy élek itt,
mintha csak idevetődtem volna,
s valami csatlakozásra várnék,
ami egyre késik.ténfergek a hajnali ködben,
kiismerhetetlen torlaszok,
csapdák és indulatok között,
meg-megújuló reménykedéssel mégis:
az emberi mértékkel mérhető élet
valahol itt lapulhat,
karnyújtásnyira tőlem.Forrás: Lélektől lélekig
-
Ratkó József: Ág ággal
Színesbőrű testvéreim, szelíd fák,
mutattok olyan egyszerű,
gyönyörű példát!Ág ággal, egymásba fogódzva
akácfa, bodza,
fehér nyírfa, rézbőrű cser, juhar,
négerfa: büszke ében –
harag nélkül minden egy sorsúval
éltek e közös ég alatt
egyforma fényben.Az izgága szél hiába szaval,
uszít zsarnok vihart –
törvénytudók, ti,
akácfa, bodza
ág ággal egymásba fogódzva,
fehér nyírfa, rézbőrű cser, juhar,
négerfa: büszke ében
harag nélkül minden egy sorsúval
éltek e közös ég alatt
egyforma fényben.Forrás: Lélektől lélekig
-
Karinthy Frigyes: Az Ige így született
Testvéreim, farkasok, gyönyörű leopárd,
foltos hiéna, bátyám és rokonaim mind,
páva, cifra kuzin, nagynéném, zöld papagáj,
otromba, bölcs elefánt, mókás maki, bánatos marabu,
elbujtam itt a bokorban, hagyjatok egy kicsikét,
a Bozót Törvényét jól ismerem én,
kutyával ugatok, üvöltök a sakállal,
de ez most nem szemeteknek szól,
mindenre könyörgök!Friss koncot hagytam a tisztáson, rágjátok le sietve
(mindjárt jövök én is), csak ezt a pár jelet itt
hadd karmolom csorbult körmömmel a barlang sziklafalába,
hogy visszataláljon százezer év múlva eltévedt utódom.
Magamban hadd makogok, hadd hallja fülem csak
a hangot, a hangot, a tompa zörejt, mit a Lélek
szorít ki, belülről, kifelé fordult zabáló bestiaszámon.Valami van itt, valamit szimatolok,
amivel együtt ketten vagyunk csak égi vizen,
vízi mezőkön –
önmagam és én – én és ő – apja nem én
vagyok – s ő mégse apám.Van valami, más, mint az a Törvény,
van Valaki, kit nőstény nem szült, hím sose nemzett,
nem anyaméhből származik, itt születik most
makogó két vastag, cserepes ajkam
kínjában széttárt nyílása közül,
buggyanó könnyek magzatvize mellől,
ahogy előrebukó torokkal
hörgöm el az új jeladást: is-ten…
is-ten… is-te-nem könyörülj!Forrás: Lélektől lélekig
-
Reményik Sándor: Homokba írtam…
Puszták homokján különös betűk.
Fénylik a rajzuk, a vonaluk él,
Puszták homokján különös rovás;
Tán harci dal, tán baráti levél,
Talán imádság. Olyan egyre megy,
Elmossa zápor, letörli a szél.
Puszták homokján különös rovás.Homokba írtam minden mondatom,
Zápor elmossa: ne fájjon nagyon,
Letörli a szél: ne fájjon nagyon,
Homokba írtam minden mondatom.Forrás: szeretem a verseket
-
Fodor Ákos: ÜZENET
Lévén Helsingőr mód f e l e t t főzáros
s mert – kiben van – gyógyíthatatlan a Dánia-mánia:
fogd kézen Oféliádat s vidd vidékre;
a jó játék ott se bérremenő.
Vedd eszedbe: Fortinbras oly halánk!
– ő most már így-úgy meglesz nélküled.
Hiányozz, Királyfi. Tiéd hiányi trónunk.Forrás: szeretem a verseket
-
Dsida Jenő: A legszebb dalom Édesanyámnak
Fogok dalolni édes szerelemről
Jövő napoknak bíbor hajnalán.
Füvek, virágok mind reám figyelnek
Bűvölten hallgat minden csalogány.
A föld mámoros, mély álomba szédül
S a dal csak zeng, csak zeng az ajkamon
Kezem a lantnak aranyhurjain jár
De mégsem ez lesz a legszebb dalom.Behatolok a titkos műterembe,
Hol a nagy Mester vésője alatt
A jövendőnek márványszobra készül
S ihletve zengek Isten-titkokat:
Elzengem végig önfeledt ajakkal:
Kinek jut bukás, kinek hatalom,
Nagyobb leszek a régi prófétáknál: –
De mégsem ez lesz a legszebb dalom.Elzengem halkan, fátyolos kobozzal
Fájdalmaimnak zordon énekét
Elpanaszlom, hogy hányszor is csalódtam
Hogy vesztettem el mindent, ami szép;
És akkor, aki tündérvarázslatban
Úgy élt bánattól, bútól szabadon
Szívéhez kap és forró könnye csordul
És mégsem ez lesz a legszebb dalom.Ott leszek majd a szörnyű harcmezőkön
Hol bosszút állhat, aki sokat tűrt,
Hol vért gőzölgő paripák robognak
S az én ajkamon harsog majd a kürt
S e kürtnek hangja elnyel ágyudörgést,
Halálkiáltást véres rohamon,
Arcokon ég a lelkesülés lángja!…
De mégsem ez lesz a legszebb dalom.Hanem amikor csendes alkonyatkor
Úgy ülsz borongón, édes jó Anyám –
Megtámadva az élet fájdalmától,
S könnyes szemekkel tekintesz reám;
Én egy ujjongó, édes dalba kezdek,
Szívem derüjét mind Neked adom…
Te átölelsz és némán összecsókolsz…
És ez lesz nékem a legszebb dalom.- december 15.
Forrás: szeretem a verseket
-
Áprily Lajos: Lassú szárnyon
Uram, a két szárnyam nehéz,
hozzád emelkedni ma nem mer.
Ne bilincselj meg és ne bánts
nagy súlyoddal, a félelemmel.
Te nagy völgyedben ne legyek
énekre béna, hitre gyáva.
Úgy kapaszkodjam, Kéz, beléd,
mint kicsi koromban anyámba.
Hívott erőseid dalos
lakomáján mindig ne késsem.
Kapudtól ne térítsen el
utat veszítő szédülésem.
Viharszeles mélyed felett
meredekedet bízva járjam,
sziklafalon hajnalmadár,
örömpiros legyen a szárnyam.
És hogyha mégis hullanék
sugaradban vagy sűrű hóban,
sohasem látott arcodat
láthassam egyszer, zuhanóban.Forrás: szeretem a verseket
