https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Sárhelyi Erika: Robinsonáda

    „…Úszunk – ki szemben, ki pedig az árral…”

    Homlokunk ránca száz éj verte hullám,
    ajkunkat örvényként szaggatja a szó,
    az elszürkült Dunát is kékbe írjuk –
    bár sose vesz fel minket semmilyen hajó.

    Mint meder mélyén kavics a kavicsot,
    úgy csiszolják egymást lelkünkben a versek.
    Látjuk, hogy a másé végzetes tajték,
    míg tollunk a lapra kínrímeket serceg.

    Robinson se lehetett jobban árva,
    mint kosár alján az elvetélt gondolat.
    Úszunk – ki szemben, ki pedig az árral,
    pedig se így, se úgy nem érünk partokat.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: Hephaistos

    Lendült, szökött az első mozdulat:
    karjának izmát érzé már a sánta,
    mely szinte végtelenbe szétszaladt
    s a gyors bolygók terét magába zárta.

    A második: görcsös volt. Elgyötörte
    egy pontra szegzett szívós indulat,
    mely álmodott fenn-fénylő pajzsokat
    és rejtett kincsek századát a földbe.

    Pinty-csőrnél gyengébb volt a harmadik,
    csöpp rezdülés a két nagy társ tövében,
    fürödve az erő fölöslegében.

    Onnan való, ahol békénk lakik,
    hol tág kút tátong mindennek szívében,
    s a tett boldog, ha benne alhatik.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ágai Ágnes: Bárhová lépek

    Bárhová lépek, beléd ütközöm.
    Át- és keresztül vagyok
    szőve már veled.
    Mozdulataiddal mozdulok,
    hangodra hangolódom.
    Így élünk kettős kötésben
    téphetetlenül.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Axióma

    Akiben Isten
    hisz: teljesen mindegy, hogy
    hisz-e Istenben.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bella István: Ádvent, 1948.

    Apám s anyámmal szeretnék lenni újból,
    meg nagypapával és nagymamával!
    … A három cédrus fölött fölsüt az új hold.
    Szívemben is jótékony félhomály van.

    A kis vaskályha dolgozik veszettül:
    úgy meg van tömve szénporral, majd szétdurran.
    Tűzgyíkok futkorásznak az oldalán keresztül,
    születnek s meg is halnak azon nyomban.

    A nagyanyámék ágya előtt keresztben
    álló díványon fekszem a jó melegben,
    azt figyelem, a fény az árnyakat hogy űzi.

    Csak hadiözvegy anyám alszik jégveremben,
    a nagyszobában, amit most nincs pénzünk fűteni.
    Fekszik, mint üres ágy, vagy sír eldőlt keresztje.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Makay Ida: Meztelen láng

    A versekbe öltözött vágy
    a szavak rongyait letépte.
    Némán áll előtted – s kitárva.
    Meztelen láng
    lobog hozzád és érted.
    Mintha egy meggyúlt erdő
    égne.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nagy László: Ordas mondja

    Hóval a holdig én örvénylek
    lavinát hajtok elibétek

    sugár-cérnával gyors a körmöm
    éggel a földet egybe-öltöm

    tudok éhezni, jól torozni
    csillagokkal is táborozni

    csillagokkal is táborozni
    soha árvákat összehozni

    hóval a holdig én örvénylek
    lavinát hajtok elibétek

    előttetek e csillag robban
    én ordítok a sarkatokban

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor: Gyopár

    Azt mondta valaki:
    A Korongyoson gyopár is terem.
    Azóta vágyaimnak netovábbja
    A Korongyos-tető.

    Róla álmodom nappal-éjjel,
    S a pici fehér csillagokról,
    Mik szikráznak a vad kövek között.
    Mert úgy lehet:
    Egy hullócsillag szállt alá oda,
    Épp a Korongyos tetejére.

    Honnan indult: ki tudja azt?
    Talán egy nagyváros felett
    Látta útrakelni egy ifjú pár,
    Sikoltó ívét elkísérték szemmel,
    Míg legörbült a sötét horizontra.
    Találgatták: vajon hol nyugszik meg?

    Hát ide hullt.
    Ide, a Korongyos-tetőre.
    Ezer darabra hullott széjjel,
    De üdvösségét megtalálta.
    S minden kis része csillagalakú lett:
    Így született a havasi gyopár.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kányádi Sándor: Pillanatkép

    Felhő árnyéka vonul
    végig a napsütötte domboldalon,
    minden más árnyékot közömbösít:
    az aratók föltekintenek,
    a búza ringásba kezd,
    a forrás elámul,
    a nyúl fölriad,
    az ág moccan,
    a sas megáll.
    Mindenki s minden viszonyul
    valamiképpen a változáshoz.

    Aztán folytatódik minden
    ott, ahol abbamaradt.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor: Pyrrhus

    Győztem… A véres nap lement,
    Az izzó föld kihűl,
    Messze mezőn húnyó parázs.
    Győztem…
    De szívem nem örül,
    Dalra nem ver,
    Körülöttem a végtelen világ
    Romban, koromban, hamuban hever.

    Győztem, de megfáradt tagom
    Továbbvonszolni mi se készt,
    Csak az, hogy akarom.
    És szívem nem örül,
    Népem felét, jaj, derekabb felét
    A keselyűknek hagytam étekül.

    A Győzelem víg istenasszonya:
    Nike, oly szomorún tekint reám,
    Tekintetem felváltva elborong
    Babéron és temetők cyprusán,
    S én nem tudom már, hogy melyik mit ér,
    És fáradt, zavaros szemem
    Rajtuk ijedten, tétován pihen:
    Melyik a ciprus, melyik a babér?

    Ó, szívem nem örül.
    És véres koronám körül
    Halavány glória ragyog:
    Győztem. Még egy ily győzelem –

    S belehalok.

    Forrás: Lélektől lélekig