https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Szabó Katalin: Benned otthonom

    Érzem melegét válladon a nyárnak
    Hideg lelkem reszketve bújik oda
    A jégpillanatok futva elszállnak
    Fagyszívemnek vagy napforró mámora.

    Látom fényét az ébredő tavasznak
    Szemedben pillantva a tiszta kéket
    Értem melegét szerető szavadnak
    Rásimítva az örök reménységet.

    Nincs más otthon, mely melegebb mint vállad,
    nincs tenger, mely szebben kék mint szemed
    s nincs hang, mely nekem édesebb mint szavad
    s elkerget felőlem minden felleget.

    Szívemen bezárult az örök lakat
    S másnak nincs kulcsa már hozzá, csak neked.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Káli László: Tudod Kedves

    Tudod Kedves, az éjszaka nem attól szép,
    hogy kigyúlnak a fények, és mégis a sötét
    telepszik meg halkan a fák sűrű lombjain,
    utcák kövén, letűnt hű szerelmek romjain.

    Hanem hogy előtte még sugárzó vérvörösbe
    öltözik az ég, s a Napot magába ölelve,
    mint szerető a kedvesét, a Föld nyugodni tér.
    Előtte lángcsókkal elköszön, s milliónyi fehér
    csillaglámpást varázsol az égbolt köpenyére.

    Tudod Kedves, nem attól lesz szép az élet,
    hogy: mi volt. Hanem hogy ami jön, hogyan
    éled. Az idő-vonat úgyis gyorsan elrohan.

    **Forrás:**uhalten Lélektől lélekig

  • Sinka István: Március idusán

    A szót,
    mely tűzként lobogva
    s viharzó erővel
    elröppent egykor,
    örök, messzi fények
    szent papjai előtt
    kimondom most én is:
    Március!… Szabadság!

    Ezt zengik az örök,
    messzi kék hegyek,
    a róna, az éther,
    s a költő nevével
    ezt zúgja a vérem;
    mert rút a járom
    és rút a szolgaság!

    Felködlő arcukat
    az érkező századok
    mossák meg majd fénnyel,
    hogyha ideérnek,
    hol Petőfi emléke
    – magyar föld csudája –
    soha ki nem húnyó
    csillagként világol
    minden árnyakon át,
    gyötrött hazám egén.

    S amit most tűzszívem
    a napba lobogtat,
    bámulják akkor is
    s zúgják túl az Időn:
    Március!… Szabadság!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Mészáros Ferenc: Jó tanács

    Ne add el magad!
    Hiába tömegesülsz,
    Egyedül maradsz.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Mészáros Ferenc: Ne kérj, csak remélj

    Istentől ne kérj!
    Hisz már mindent megadott
    Inkább csak remélj!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csukás István: Szüntelen eső

    Szüntelen eső veri az ablakot,
    álmomba bújtatlak, az álom felragyog,
    minden ébrenlétem jéghideg,
    csillogó falába rejtelek,
    ázó nappalok, ázó éjjelek
    suttogják: ég veled.

    Éj alól sikoltva kitolat
    tehénszín tehervonat.
    Az a kín, az a szó, beomló beszéd
    keresi tüdőm árva üregét,
    szájpadlás magányát, fogak
    zátonyán neved fennakad,
    partra csapódik, holttestén mereng
    elhagyott, könny-arcú szerető-sereg.

    Ökörfej hold gurul, megalvad,
    nyüzsgő volt-hajnalok kihalnak,
    áttetsző délelőtt lakatlan
    épül fel, ajtója lepattan,
    fényképed a falon, léghuzat
    mosolyoddal elszalad;
    szüntelen eső hull, tajtékos szív dalol
    gőzölgő, nagy-eres ég alól.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szent-Györgyi Albert: Psalmus Humanus

    Uram, ki vagy Te?
    Szigorú nemző atyám
    Vagy szerető anyám,

    kinek méhében ez a világmindenség
    megfogamzott?
    Talán te vagy maga a világmindenség,
    Vagy az örök törvény, mely azt uralja?
    Azért teremtetted csak az életet, hogy azt
    megint eltaposd?
    Te alkottál engem, vagy én formáltalak téged,
    Hogy ne legyek oly elhagyatott és legyen kire
    hárítsam felelősségem?
    Istenem! Nem tudom, ki vagy,
    De bajomban hozzád kiáltok,
    Félek magamtól és félek embertársaimtól.
    Talán meg se érted szavam, de megérted
    szótlan zenémet?!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fekete István: Szeretem a ködöt

    Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne. Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, amelynek lakója a magány, királya pedig az álom. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak. Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz.

    Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük.

    A ködnek anyja a völgy, apja a hegy, sírásója a szél, és siratója a napsugár. A külországi ködöt nem ismerem. Ott talán a hegyeken is megterem, de nálunk jobbára a völgyek teknőjében születik – néha már nyáron –, és csak akkor megy apjához látogatóba, ha nagyra nőtt. De ekkor már rendesen november van.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: 3 gyakorlat

    képzelj egy tükröt;
    gondold, hogy belenézel;
    hidd el, amit látsz

    segíts mindennek
    olyannak lennie, mint
    amilyen úgyis

    zsinegen horog,
    boton zsineg ne legyen,
    bot se, kezedben

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: L’heure exquise

    Az ég redőtlen, kék vizében
    a halvány hold némán evez.
    A földön ingó fák nagy árnya,
    az árnyak éjszakája ez.

    Emlékezés harangja kondul
    s te megjelensz mint silhouette,
    mit múltam halvány holdvilága
    lelkem fényes tavára vet.

    Kolozsvár

    Forrás: Lélektől lélekig