Miért bántanál
Ne keljél fel énellenem,
mert lábad elé borulok.
Miért bántanál? Te is olyan
akarsz lenni, amilyen én vagyok!
Ha elhagynál…
Ha elhagynál engemet – jobban
mi fájna?
Hiányod, vagy a szív megdobbant
magánya?
A csalódás kínjától félek,
vagy féltelek?
Szerelmünket szeretem jobban,
vagy Tégedet?
Egyedül
Mindenki alszik. Hull a csillag.
Csak én ragyogok, égek Érted.
Nem érted meg, hogy miért hívlak,
és elhagysz, ha egyszer megérted.
Mindenki elfordul és itthagy,
és magammal maradni félek.
Úgy kellenél most! És ha itt vagy,
milyen magányos vagyok Véled!
Reggel
Remegő könnyű buborék;
reszketve száll a bíbor-ég.
Mély, tiszta lélegzet a reggel,
– s még minden jóra kész az ember.
Forrás: Váci Mihály Összegyűjtött művei, Magvető, 1979
