Ereimben boldog tüzek szaladnak,
harsány szívvel követellek magamnak,
mint régen-régen:
az egy-igaz Fiatalság nevében.
Már nincs joga állott, tegnapi könnynek,
sorsunk fölött csak sorsunk, aki dönthet,
s már nem rivallnak
halál-sikolyos félszek és tilalmak.
Kedved ha másult, már hiába másult,
tartom szíved úgy, ahogyan reám hullt
vérbe-vesződve,
sorsához nőve és sorsába nőve.
Vágynak bűn volt, de itt vagy s ez valóság,
s a valóság mindig a legfőbb jóság,
se bűn, se szégyen:
az egy-igaz Fiatalság nevében.
Forrás: Szívzuhogás
