Óhajtozom el a Magasságba,
nagy a csúfság idelenn,
de van Karácsony, Karácsony,
Istenem, én Istenem,
s ember-vágy küldte Krisztusunkat.
Két gerlicét vagy galamb-fiókát,
két szívet adnék oda,
hogyha megint visszajönne
a Léleknek mosolya,
s szeretettel járnánk jászolhoz.
Krisztus kívánata, Megtartóé,
lázong át a szívemen,
mert Karácsony lesz, Karácsony,
Istenem, én Istenem,
valaha be szebbeket tudtál.
Óhajtozom el a Magasságba
gyermekségemben kötött
minden szűzséges jussommal,
mert az emberek között
nem így ígértetett, hogy éljek.
Követelem a bódító álmot,
Karácsonyt, Krisztus-javat,
amivel csak hitegettek,
amit csak hinni szabad,
csúfság helyett a Magasságot.
Lábainknak eligazítását
kérem én szerelmesen,
Karácsony jöjjön, Karácsony,
és száz jézusi seben
nyiladozzék ékes bokréta.
Forrás: magyar-versek.hu
