Férj, feleség nagy fürészt rángat,
lovagok így párbajoznának.
Bevág a férfi – hátradől, de
lendül a kis nő már előre.
Nincs pissze sem köztük haragnak,
deresén csak ágfa jajgat.
S nyög, hogy feje lehull a mélybe,
utána válla, törzse, térde.
Fent foly a munka küzdve-kérve
a szerelem gyors ütemére.
S már a fa-halmot csecsemőknek,
látom a kis párt ős-szülőknek.
Vivás és harc, halál a munka,
s lám, a világot szűli újra.
Oh, hogyha mint ők, párba állva,
a nemzet is mind így csatázna.
Jő-megy a fürész könnyű kedvvel,
noha vasból van, noha fegyver.
Forrás: Digitális Irodalmi Akadémia
