Bella István: Csodák és csudák

Julian Tuwim után, szabadon

Egyszer júliusban
kéken havazott,
ebcsivitelésre
madár ugatott.

Füvek kék tavára
tehéncsorda szállt,
sárga égen zöld nap
kék dalt kóricált.

Virágok torkába
lepke fészkezett,
s mindez még egy percig
se történhetett.

Félig leeresztett
szempillámon át
néztem, ámuldoztam:
De csuda világ.

De hogy kinyitottam
szemem, a csoda
eltűnt, s minden szürke
lett és mostoha.

Minden fény s varázslat
köd lett, s jeltelen…
De azóta gyakran
behunyom szemem.

Forrás: Bella István összegyűjtött versei (a vers Julian Tuwim nyomán, szabad átköltésként született).