https://verskucko.com

Címke: emlékezés

  • Szabó Lőrinc: A hazatért kedvesről

    Már hatodik napja, hogy a kedvesem visszatért;
    kék tengerekről, arany szigetekről tért vissza a kedvesem.

    A selyemhullámos ég volt az a tenger;
    arany szigetek a szikrázó csillagok; az ég a tenger.

    Ma is oly szép és fiatal, mint amikor messzehajózott,
    pedig hány tavasz múlt el azóta, hogy elhajózott!

    Hány nyár koszorúi hervadtak el azóta;
    hányszor kivirultak azóta a sírok koszorúi!

    Arany szigetekről tért vissza a kedvesem,
    már hatodik napja, – és még nem mertem megölelni.

    Kék tengerekről tért vissza a kedvesem;
    hajában hét arany csillagot hozott nekem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Salamon László: Te voltál…

    Te voltál szép minden szépben,
    Tél havában, napsütésben,
    Ha a fagy tavaszra váltott,
    Benne csendült kacagásod.

    Te voltál szép minden szépben,
    Tengeri táj holdfényében,
    Új paloták ablakában
    A te gyermekarcod láttam.

    Te voltál jó minden jóban,
    Ételemben, italomban,
    Puha paplan melegében,
    Álmaimban, téli éjben.

    Te voltál jó minden jóban,
    Tartósban és elmúlóban,
    Vigasz voltál, ha a bánat
    Vetett nekem tüskeágyat.

    Ha szemem jövőbe látott,
    Hited tette, lobogásod.
    Ha a múlt réme kísértett,
    Feledni tanultam érted.

    Öreg volnék, ha nem volnál,
    De tavaszi mosolyodnál
    Friss rügyet hajt sorsom fája
    S több a zöldje, mint az árnya.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Paul Verlaine: A reggel langyos és arany fényében úszva

    A reggel langyos és arany fényében úszva,
    harmattól nedvesen ragyog a rozs s a búza,
    s még őrzi az azúr az éj hűs illatát.
    Kószálni indulok most céltalan: tovább
    a part mentén, ahol rőt gyom virít, szegényes,
    a pázsitos úton, melyet éger szegélyez.
    Szél leng. Nagynéha jő csak erre egy madár,
    csőrében csöpp bogyó vagy szőke szalmaszál,
    s a víztükör fölött árnyéka fut tovább még.
    Mély csönd.
    Az álmodót úgy vonzza itt e tájék
    szelíd derűje, mely el-eldajkálta rég
    ábrándos álmait s ringatta kedvesét,
    a fiatal leányt, kinek emléke – gyengéd,
    hótiszta látomás – megzendül s földereng még,
    s kit költő álmodik s a férfiképzelet
    idéz rajongva, bár tán a világ nevet,
    s kit végre megtalált, a Társat, Őt, a lelket,
    kit lelke visszasír s azóta sem felejthet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc: Nem szabad…

    Nem szabad soha visszanézni,
    Visszahozni eltűnt arcokat,
    A múlt emlékét felidézni
    S visszanézni nem szabad.

    Maradjon emlék, ami emlék,
    Fakuljon meg, hogy elfeledjék.
    Nem szabad soha visszavárni
    Azt, aki elment, itt hagyott,
    Kergetni futócsillagot.

    Új boldogság kell, nem a régi.
    Nem szabad soha visszanézni.

    Forrás: Szeretem a verseket

    t

  • Juhász Gyula – Altató

    Fordulj be csöndesen s feledd el, ami bántott,
    A kaján arcokat, a keserű világot!

    Fordulj be csöndesen s gondolj egy nyári éjre,
    Mely tisztán ott ragyog lelked mély tükrébe.

    Fordulj be csöndesen és légy tizenhat éves
    És légy szép, fiatal, halálos vággyal ékes!

    És ártatlan, szabad, ki azt hiszi, merengvén,
    Hogy ifjú elmúlás vár rá egy boldog estén.

    Fordulj be csöndesen és tudd feledni szépen
    A rút, unt életet a halál tükrében.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Babits Mihály – Halvány téli rajz

    Milyen fehér csöndesség ez!
    Messze házunk télben ül.
    Gyere az ablakhoz, édes!
    Csókolj meg és nézz körül!

    Süt a nap, elállt a hó már,
    mégis pelyhek hullanak:
    puhán, halkan, pehelymód száll
    pillanat és pillanat.

    Gyere, édes, az ablakhoz,
    tekints szét az udvaron!
    Nézd, a friss, a lágy, a vaskos
    szőnyegen még semmi nyom!

    Csak a kis szolgáló lába
    rajzolódik halavány,
    s elvész, mint a Szaharába
    egy zarándok karaván.

    Szalma közt fagyottan áll a
    kert füzes mélyén a kút
    intve dermedt jégszakálla
    hogy az év, mint óra, fut.

    Jertek apró, jertek sűrű
    pillanatok pelyhei
    jobban mint e szalmagyűrű
    szívünk kútját védeni.

    Milyen furcsa füstünk árnya
    a túlsó tető haván:
    mintha távol emlék szállna
    rokon szívbe tétován.

    Ki gondolhat ránk e csöndben,
    míg körülvattáz a hó?
    Titkos lánc nyúl át a földön
    összekötve aki jó.

    Forrás: szeretem a verseket

  • Fodor András – Pár napja csak

    Pár napja csak, hogy nem vagy előttem
    s már megképződik bennem a csoda,
    hogy valahol a közönyös világok
    öröktől forgó szerkezetében
    vonásaidhoz kötözött a sors.
        Egymás
    gondjaiban létezünk.

    Már fülem kagylójában vélem
    hallani újra a hangot,
    mely alattunk az össze-vissza város
    esővert, fázós árkai fölött
        menekítő honát, ízét
    adja a tiszta szónak.

    S érzem szemed másíthatatlan
    fények, színek küllőiből
    kinyíló kettős gyűrűjét,
    amint eleven szirmába fogva
        árasztja vissza rám az ég
    megőrzött aranyát.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Farkas István – Felébredtem

    Voltak álmaim,
    de nem emlékszem rájuk.
    Már felébredtem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Varró Dániel – Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson

    Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson
    valahogy mégis elfelejteni
    leírod, aláhúzod, kiragasztod
    szamárfülecskét hajtogatsz neki
    kisimítod, odateszed a székre
    az ágy mellé, hogy szem előtt legyen
    leülsz, kötsz egy csomót a lepedőre
    elalszol, elfelejted, hirtelen
    eszedbe jut, felugrasz, zsebrevágod
    a szíved közben összevissza ver
    sehogy sem hiszed el, hogy ott van nálad
    kihúzod, megtapogatod, de mindjárt
    el is teszed, és ráhúzod a cipzárt –
    mikor megnyugszol, akkor veszted el.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kamarás Klára – Félálomban

    hol vannak a régi színek,
    meleg barnák, bíborok,
    gyermekkorunk édes íze,
    mesék, álmok, illatok,
    hol van már a tündérkert, hol
    aranyalma ring a fán,
    hol a mesebeli sárkány,
    aki nem is rossz talán,
    lombok árnyán szép királylány
    csókot várva szendereg,
    álmait rég elrabolták,
    feneketlen kútba dobták
    ködös, álmos reggelek,
    hol vannak a fiúk, lányok,
    a sok földi, égi jó,
    szegény Villon se találta,
    hová tűnt a régi hó

    Forrás: Lélektől lélekig