Fönn a menny hideg-kék tálján
gomolyfelhő, méz-arany.
Álom leng a föld homályán,
én virrasztok egymagam.
Felhőben a fenyves. Mélye
gyantaillatot szitál.
Felhőrések gyűrűjébe
fúródik egy sziklaszál.
Kócsag rikoltoz rekedten,
ring a szittyós tóöböl.
Árva csillag, majd lecseppen,
mint a harmat, tündököl.
Árva csillag kék tüzével
lángvihart lobbantanék,
benne úgy hanvadjak én el,
mint alkony-máglyán az ég.
Rab Zsuzsa fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
