https://verskucko.com

Kategória: Világlíra

  • Xiao Zan: A jó embert könnyű bántani

    A falu szélén, az út melletti templomban fából faragott istenség szobra állt. Egy járókelőnek vizesárok keresztezte az útját, elcipelte a szobrot, hídként átvetette az árkon, és keresztülment rajta. Másik járókelő megsajnálta az istenséget, visszavitte a helyére, ám a képmás megharagudott, mert ez az ember nem mutatott be áldozatot neki. Megátkozta, hogy fájduljon meg a feje.

    Az alvilági szellemek elképedtek.

    – Büntetlenül elengedted, aki átgázolt rajtad, megátkoztad, aki segített. Miért?

    – Hát nem értitek? – kérdezte az istenség. – A jó embert könnyebb bántani.

    Fordította: Striker Judit


  • Friedrich Schiller: Remény

    Álmodnak egy szebb, jobb hazáról,
    Ez álom minden emberé:
    Lihegve tör a földi tábor
    Egy felragyogó cél felé!
    A föld tavaszra, télre válik –
    Az ember remél mindhalálig.

    Remény az út, a cél, a pálya.
    A gyermek hűen él vele,
    Remény az ifjú délibábja,
    Remény az aggnak élete:
    Ha fáradt teste sírba űzi,
    Reménységét a sírra tűzi.

    S ez nem valami lázas eszme
    Bomlott agyvelők éjjelén;
    A lélek harsog messze, messze:
    Nagyobbért, szebbért élek én! –
    S amit a lélek hangja hirdet,
    Az nem csalhat meg soha minket!

    Dsida Jenő fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Waldemar Michalski: Minden bennünk él

    Út minek elsuhanó fenyői és galagonyái
    jelzik hogy futok – ahol a frissen kaszált fű
    a talphoz simul a kutya pedig a forráshoz vezet –
    ott szilárd reménnyel nyújtott kezek
    és félig a torokban rekedt kérdések:
    mi az igazság és létezik szerelem?

    Minden háború esztelen és minden bűbáj
    hiábavaló a tűzpróba s a nyakra kötött kő
    ki sosem szeretett az e félelmet nem érti
    ki sosem sírt annak az öröm mindig közömbös
    marad: napok reménytelen halma egy válaszúton
    csak a csillagok fölöttünk csak a hit él bennünk

    Fordította: Zsille Gábor

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Thomas Hardy: Nélküled

    Eső dobol, ajtó recseg,
    villám, zöld fényű ég –
    én itt vagyok, te meg amott,
    s köztünk a messzeség.

    Bár ezer mérföld lenne csak
    s a vad, villamos ég,
    ami közénk áll – akkor, ó,
    remény is lenne még.

    De hogy azt átalérje, már
    a vágyunk sem elég,
    jaj, több az, mint villám, vihar,
    több, mint a messzeség.

    Fordította: Tótfalusi István

    Forrás: Lélektől lélekig

    Világlíra, angol, távolság, vágyakozás, reménytelenség

  • Gheorghe Tomozei: Strófa

    A hold tükörképe – a szomjúságom,
    éhségem – őszi falevél,
    támaszom – eső-liliom,
    a hó – álmom,
    a viasz – nyugalmam.

    A szerelem is a magány egyik fajtája,
    elgyötört hallgatásom – feledés.

    Balogh József fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Motele: [Holnaptól leszek szomorú…]

    Holnaptól leszek szomorú,
    holnaptól.

    De ma örülni fogok:

    mire jó szomorúnak lenni,
    mire jó?

    Miért fúj a gonosz szél?

    Miért kell keseregnem ma
    a holnap miatt?

    Talán a holnap jó, talán
    a holnap világos.

    Talán holnap még sütni
    fog a nap.

    És nem lesz okom a
    szomorúságra.

    Holnaptól leszek szomorú,
    holnaptól.

    De ma, ma örülni fogok;

    és minden keserű napnak
    azt fogom mondani:

    Holnaptól leszek szomorú.

    Ma nem.

    A verset Motele, egy nyolcéves fiú írta a varsói gettóban. Jiddis nyelven jelent meg a Gazeta Żydowska című gettólapban; Marie Syrkin fordította angolra. A magyar fordító neve ismeretlen.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • William Butler Yeats: Bolond Jane és Jack, a vándorlegény

    Ismerem őt, s ha látom,
    csontig reszketek.
    De ajtóm akárhogy tárom,
    szerelmünk elsiet,
    mert gombolyag a szerelem:
    éj s nap közt fut, pereg.

    Szellem, csupán szellem,
    mely Istenhez lebeg;
    szerelem orsója vagyok.
    S ha testem már halott,
    a fénybe lépek, mely anyám
    méhében ég, ragyog.

    És fekhetnék bár egymagam
    az üres ágy ölén,
    szerelmünk szála összeköt,
    ha fejed int felém,
    az éji útra lépve
    halálom érzem én.

    Fodor András fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Heinz Kahlau: Emberpár

    Már hatvanezer éve
    hevertek egymás mellett,
    mikor csontvázuk meglelék.

    Ahogy meghaltak,
    úgy hevertek.

    Kivették a kezéből asszonya kezét.

    Jékely Zoltán fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Desmond Egan: Párbeszéd

    tulajdonképpen nagyon keveset kérek –
    egy házikót egy tó partján
    mit egy erdő árnya véd
    (erdőnek kell lennie mindenképp)
    és persze legyen egy kedvesem
    és élhessünk a madarakkal csendesen

    nem kérsz te sokat
    barátom

    csak olyat amit soha senki nem ért még el

    még a madarak sem

    Lajosi Krisztina fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Victor Hugo: Hív a csupa virág május

    Hív a csupa virág május a rétre, ketten
    kószálni, hagyd, hogy a lelkedbe keveredjen
    az erdő, a mező, az árny a fák alatt,
    alvó folyó partján a holdfény-zuhatag,
    a kis ösvény, amely a dűlőútba torkoll,
    s a langy lég s a tavasz s a roppant horizont – oly
    boldogan esd vele alázatos gyönyört,
    csókolja az egek kék köntösét a föld.

    Jöjj, és a csillagok szűzi szeme világa,
    mely annyi fátyolon át tűz le a világra,
    a jó illattal és zengéssel tele fa,
    a mezőkön a dél meleg fuvallata,
    az árny, a fény, a hab, növények zsenge zöldje,
    a természet, amely sugárzik tündökölve,
    tegye, hogy tárja ki díszét – iker virág –
    a szépség arcodon, s a szívedben a vágy.

    Lator László fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig